Született: 2006. 11. 22. Tatabánya

Elhunyt: 2024. 08. 11. Budapest

Szuzi hű társ, szalon autó volt mielőtt megvettem, tizennyolc életévéből tizenötöt volt aktív. Ez alatt 360000km-t tettünk meg. Baleset mentesen, s lerobbanásunk is két esetben volt. Az első komolyabb lerobbanás az a március tizenötödikei nagy hóesésre esett. De még akkor is volt benne annyi szufla, hogy az autószervízbe beguruljunk. Ó, majd elfelejtettem. Volt egy harmadik, majdnem lerobbanásunk, amikor épp szervízbe igyekeztünk a rendszeres karbantartást elvégeztetni, s az autópályán (egyébként származásom helyének gondolt, Óbarok falu mellett robogva) egy a pályán gazdátlan hentergő műanyag darab megrongálta a hűtőt. Mivel az autópálya száguldásra van tervezve, s már közel volt a szervíz (ismét, mellesleg megjegyzem, h ebben az időben Bodmérre jártam szervizeltetni Szuzit) azt gondoltam, h nagyobb a veszély, ha megállok a pályán, mint a veszteség amit a sérülés okozhatott, mivel mentünk ugye tovább. No, a szervízben derült ki, h egy műanyag darab átütötte a hűtőt, de az is, h a hűtő már egyébként is szivárgott, szal mindenképp csere érett lett volna. Mondhatni szerencsés baleset. Illetve ide kívánkozik mégegy történet. Amikor Szuzit megvettem, elolvastam néhány cikket az autó bejáratásáról és a magyarországi üzemanyag minőségekről. A bejáratásra mindenki azt mondta, h a mai korszerű autóknál már nincs ilyesmire szükség. Én azért az első ötezer kilóméternél odafigyeltem erre. S később is inkább öreg uras stílusban vezettem. S a fogyasztás csökkentésével játszottam, ugyanis Szuzi dízel volt, 4,1-4,5l-es fogyasztással. Talán egyszer tudtam 3,7-3,8l közelébe hozni. Nos, az üzemanyagokról szóló cikk azt írta, h a legjobb a Shell, második helyen az OMV és harmadiknak hozta a MOL-t. Én az OMV-t válaaztottam. De egyszer már nem emlékszem pontosan milyen megfontolásból, elkezdtem a MOL prémium dízelét tankolni, néhány ezer kilóméteren keresztül. S mi történt? Drága Szuzikám megette az olajat. Miután ez kiderült, ismét a rendszeres karbantartás során, tehát nem lett komoly zűr a dologból, csupán azt vettem észre, h nagyon kevés olaj volt a motorban. Hja igen, talán az utolsó olajcseréket már magam intéztem. 🤠🤠🤠🤠🤠🤠🤠 Szal elgondolkoztam, h mi lehetett ez, ignoráltam a MOL prémium üzemanyagot, sűrün ellenőriztem az olaj szintet, s voilà! Megszünt sz indokolatlan olaj fogyás. Akkor nem értettem mi volt ez, most már okosabb vok. De meglepődtem minden olyan eseten, amikor Szuzi bebizonyította, hogy milyen masszív kis jószág, s hogy sokkal többet bír, mint amennyit Én kinéztem belőle, azon felül, hogy imádtam, a hangját, a megjelenését, és a gazdaságosságát. A másik lerobbanás alkalmával a generátor szállt el, de akkor is letudtunk parkolni, illetve segítséggel megoldottuk a dolgokat. Igen, az első lerobbanás azonban nem csak költséges volt, hanem szembesültem dolgokkal. Végül a Totalcar-on előforduló Novoth Tibor oldotta meg a dolgot. Mer előtte három szerelő felsült. Persze az Én költségemre. S akkor mondtam, h jó, akk vigyük a legjobbhoz, kerül amibe kerül. Egyébként nem is volt megfizethetetlen, szal ismét egy lecke a minőségröl és annak áráról. Szal Tibor azt mondta, h a hiba ami miatt megállt az autó, valójában nem kellett volna, hogy megállítsa. Mellékesen megjegyzem, h előző nap Buddha erekjék érkeztek Budapestre, s kértem egy áldást Csöpel lámától, szal az áldás ilyen formában is jöhet. No, végül másfél éve hajléktalan lettem, kicsit több mint másfél. S akkor aludtam néhányat Szuziban. Ó igen. Szuzi akkor is mellettem volt amikor senki más ember fia. Szóval Szuziban aludtam, akkor ugye már tizenhat éve megvolt. S ránézek a kormány közepén található Suzuki emblémára, s akkor tudatosult bennem, hogy a Suzuki embléma az egy mindkét végén hegyben végződő kard penge, S alakúvá hajtogatva. Ezt megírtam gyerekkori barátomnak aki nagy penge fan, s rögtön küldött egy kis pénzügyi gyors segélyt Revoluton. Kösz Laci. Utolsó lerobbanása Szuzinak tavaly előtt volt Isaszeg határában, amikor felvételizni igyekeztem Budapestre a Kandóra. Végül is a kötelező biztosításomba épített Assistance szolgáltatás épp elégnek bizonyult, h elvigyenek a sulihoz, ahol naivan azt gondoltam, h beparkolhatok az iskola udvarára. Hát nem. Fel se vettek. Szuzi ott maradt az utcán. Mindamellett magam sem tudom, mikor, de Szuzi legalább is az Én szememben minimum angyali de lehet, hogy egyenesen isteni minőségekre tett szert. Lehet, h mindig is az volt. Utólag mindent könnyebb átgondolni. Egy biztos, sokat köszönhetek neki. S nagyon sajnálom, h végúl elkell engedjem. De itt azért örök digitális emléket állítok neki. Szuzi, legyen szuper jó újjászületésed, akár másik világban, akár itt, akár mellettem, akár más mellett. 🫶🏻🫶🏻🫶🏻🫶🏻🫶🏻🫶🏻🫶🏻