Sohasem gondoltam, pedig volt már kutyám,
hogy ilyen fájdalmas lesz egyszer az elválás.
Nem voltál sohasem ennyi ideig távol,
csak telnek a napok, és nem látlak sehol.
Mindenhol a szobában kereslek, kutatlak,
de nem válaszolsz már - kint hiába ugatnak.
Emléked örök, bár túl nagy a hiány,
soha nem feledlek el - drága kicsi kutyám.
Köszönöm az életnek, hogy e röpke időre csak,
de gazdád lehettem, jó hogy választottalak.
Utolsó napjaidban, két kis szemed világa,
Mindig engem követett,
Te szerettél úgy, mint senki,
Köszönöm a hitedet,
A tested elment tőlem,
De óriás lelked,
Bennem él tovább,
Nincs, szó arra mit érzek most,
Mert szeretlek egész életemen át,
Köszönöm, hogy voltál nekem,
és hogy a gazdád lehetek,
Ígérem hát becsülettel minden állatot
ugyanúgy szeretek.
Kedvenc madaradat
a szárnyaim alá veszem
és a kóbor állatoknak,
a vacsorám felét oda teszem!
Az oldal szerkesztése | |
Üzenet küldése az oldal létrehozójának | |
Elküldöm egy ismerősömnek |
Új gyertya gyújtása | |
Gyertyái (4 db) | |
Gyertyái a térképen |