Elbúcsúzom tőled, elmégy hosszú útra,

olyan messze, honnan még senki nem tért vissza.

Kedves arcodat most utoljára látom,

szemedet lezárta a végső, mély álom.

Nemcsak egy ember, az édesapám voltál,

te sohasem kértél, inkább mindig adtál.

Bocsáss meg, ha néha megbántottalak,

most lelkemet égetik ezek a szavak.

Tudom, majdan, amikor eljön az időm,

és koporsóm takarja majd a szemfedőm,

te leszel, ki átkísér a túlsó oldalra,

mikor elindulok én is utolsó utamra.