Nem csak téged, de egy darabot a szívemből is elveszítettem. Nélküled már sosem leszek olyan mint régen, valami megtört, elszakadt. Te voltàl az középpont, a mozgató erő, a motor. Nem tudtam elbúcsúzni tőled, bárcsak még egyszer elmondhatnàm mennyire szeretlek. 

Hatalmas példakép voltál, és maradsz, nem csak nekem, sokaknak.

Csak küzdeni, küzdeni, küzdeni. Ahogy mondtad ha nem megy ésszel megy erővel, ha nem megy erővel, hàt megy még többel. Törhetetlen voltál, most megtörtél, elfogyott az erő... 

A legcsodasabb édesapa voltál, jobb mint amit kívánhat az ember. Te voltàl a legjobb barátom, az akit felhívtam ha valami baj volt, aki tanácsot adott bármiben, az akinek mindig igaza volt. Hogy utàltam, "apának megint igaza lett, hogy csinálja? "

Bárcsak most is igazad lenne, bárcsak felhívhatnàlak egy tanácsért, vagy azért hogy hogy kell a fránya tapéta ragasztót leszedni a retkes falról. 

Te voltál a legbölcsebb ember, aki nem mondta jobb vagy bal, igen vagy nem, akinél nem volt jó vagy rossz oldal. Mindig csak irányt mutattál, sosem parancsoltàl, vagy foglaltàl àllàst valami mellett vagy ellen.

Ígérem neked, mindent amit tanultam tőled àtadom a várt unokádnak, akit sajnos nem tudtál màr megismerni, pedig ez volt az utolsó vágyád.

Apu, ígérem hogy rengeteget mesélek neki rólad, ígérem, hogy azokkal az elvekkel nevelem amit én kaptam tőled, ígérem helyetted is szeretni és óvni fogom, még pecàzni is elmegyek vele, és a szalonnát is katonàzom, a lekváros kekszet szigorúan csak az àgyban eszem majd vele, és télen is cseresznyét szedünk a kertben. A robogódon, a háta mögött ülve, szorosan fogom majd, ahogy te tennéd. Az összes sztorid tudni fogja kívülről, ahogy mi... 

Nehéz feldolgoznom, hogy a kisfiam egy ilyen csodás embert nem tud megismerni mint amilyen te voltàl. 

Csak ígérj meg te is valamit, kérlek maradj velünk lélekben, néha nézz le odafentről, mert hinnem kell, hogy te sosem mész el igazán, még egyszer találkozunk Pappancs, remélem még egyszer megfoghatom a kezed. 

Hihetetlenül hiányzol, szeretlek Pappancs, 

a te Libád...