Született: 1951. 07. 28. Budapest

Elhunyt: 2023. 01. 14. Budapest

Akkor most tőled kérdezem Gyuri, te hogy élted meg mindezt? Lehet, hogy volt benne egy kis kamaszos tiltakozás, de egyáltalán nem akartam vendéglátós lenni, sokkal inkább elektronikai műszerész. A továbbtanulásnál azért a pincért jelöltem meg másodiknak. A nyári szünetben fölmentem az Alabárdosba apunak segíteni. Nyár végén jött a visszaigazolás, fölvettek pincérnek. Miután az elektronikai műszerész nagy szám volt akkor, gondoltam, annyian je- lentkeztek, hogy nem lehet bejutni. Beletörődtem, pincér leszek. Utólag tudtam meg, anyu előtte bent járt a tanárnőnél, és módosították a jelentkezésemet, a pincért jelölték meg elsőként… Apu mellett aztán csak kezdtem megszeretni a vendéglátás világát. Igaz, eleinte haragudtam az „öregre”, mert kétszer annyit várt tőlem, mint bárki mástól. Ma már tudom, neki volt igaza. Amikor kevesebb volt az éttermi munka, bevitt a konyhára, s ott tanítgatott. Ha jött egy fél borjú, szólt, hogy szedjük szét együtt, miután ő is tevékenyen főzött, így vitt végig az összes előkészületen. Ha meg nem volt bent, szólt az egyik első számú szakácsának, a Facsar Sanyinak, hogy folyamatosan foglalkoztasson. Amikor nem sokkal később tanulóként a Gundel étterembe kerültem, ott ugyanez volt. Télen kevesebb volt a munka az étteremben, bekért Gács Ferenc séf mellé a konyhába. Abban az időben rengeteg kormányrendezvényt csináltunk, amikben hol a konyhán, hol az étteremben vettem részt. 1982-ben az Átrium Hyatt-ban, majd 1985-től a Grand Hotel Royalban lettem főpincér. Később éttermi üzletvezető, majd az Ízek Utcája kisétterem konyhafőnöke voltam. Amikor a Royal bezárt, az Astoriában lettem üzletvezető helyettes, végül a Hotel Ibis Aero következett, először éttermi üzletvezetőként, végül éttermi igazgatóként. Innen mentem nyugdíjba tavalyelőtt. Közben, még 1993-ban átvettem aputól a műveletek a vendég asztalánál című tanfolyamot, s elkezdtem oktatni a Huba utcában, utóbbit a mai napig csinálom.