A weboldal cookie-kat használ a szolgáltatások minőségének javítására. A weboldal további használatával elfogadom a cookie-k használatát.
MegértettemTovábbi információk
....hiányozni fog, hogy már nem lesz ott, ahol én, és én nem leszek ott, ahol ő.....🖤🖤
...elbúcsúzni olyan, mint meghalni egy picit, de ha valami őszinte volt, sosem múlik el igazán....🖤🖤
-Tudod mi az elmúlás? -Nem lehet elmúlni. -Már, hogy ne lehetne? Tudod, amikor elmúlsz és többé nem leszel.... -Elmondom, miért nem lehetséges....Ahányszor léptél egyet a réten, magokat tapostál a földbe. A magból élet lett általad. Amikor nem leszel, a mag ezredik generációja még mindig él, általad. Létezést csináltál. De a mosoly amit adtál, szintén életet adott, számtalant. -Egy mosoly? Ugyan hogyan? -Emlékszel arra az asszonyra, akire rámosolyogtál tegnap az úton? -Nem. -Semmi baj, én igen..... Azon gondolkodott mennyire hasztalan a léte, és ha nem lenne, azt sem venné észre senki. Majd ment az úton, és a lelke már halott volt. Te észrevetted, és valamiért mosolyra húzódott a szád. Nem gúnyosan, kedvesen tetted. Észrevetted. Felébredt a lelke, ismét él, pedig csak egy mosolyt adtál.....nem most, de számtalant. Csupán a lélegzeted bevonta a körforgást, hiszen vitte a szél, adott helyette esőt, vizet és életet. -Látod, ezért nincs elmúlás....Nyomok vannak. A tiéd, az enyém, mindannyiunké.... Élet van. Örök és igaz. Az élet változni tud, de elmúlni sosem....
Első gyertya meggyújtva: 2022. 02. 11. Gyújtotta: Németh Andrea