A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége és a Budapesti Zsidó Hitközség korábbi ügyvezető igazgatója ma reggel távozott az élők sorából. A szüleit, anyját és apját 41 éves korukban megölték, nem volt még tíz éves, amikor a világ árvája lett. Mindent, ami segít otthon lenni a világban, elvettek tőle, szeretetet, biztonságot, kötődést. Ez a háború a meggyilkolt gyerekeken felül gyermeki lelkeket roncsolt össze, ölt meg, a nem zsidó magyarok közül is nagyon sokan apátlanul nőttek fel, a zsidó gyerekek, mint ő, gyakran egészen árván. Ő tapasztalta meg azt is, hogy a világ legerősebb hatalmai törnek a kilenc éves életére, hogy a hazája elengedi, ha voltak is jóérzésű és bátor emberek nagy számban, a hazája elengedte, kilökte őt törvényeivel. Akiket például a gyerekek védelmére tartanak a hazák, fegyveres erejük, rettegett ellensége lett – mindenki mindent megtagadott tőle. Amikor erről a nemzedékről beszélünk, ebből kell kiindulni.

A zsidó közéletben a ’80-as években tűnt fel újra, 50-en túl és negyedszázados ténykedése minden kétséget kizáróan önálló és hosszú fejezete lesz a magyar zsidó intézmények történetének, a rendszerváltás környéki és utáni Magyarország életének általában is emblematikus figurája volt. Ha meg akarjuk érteni, kik voltunk és vagyunk valamelyest még ma is, kivé lehet és kell lennünk, őt mindenképpen meg kell értenünk, személyében és korszakának névadójaként, őt mint a zsidó intézményesség vezetőjét, ereje, hatalma és szervezeten belüli tartós népszerűsége magyarázatát.

A Mazsihisz ügyvezető igazgatója volt (1991–2013), a Zsidó világkongreszus magyarországi elnöke, a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány (Mazsök) társelnöke volt. A jelenlegi Kormány alatt a Miniszterelnökséget vezető miniszter tanácsadója volt.

Akik a szervezeten belüli kritikusai voltak, azok sem tagadták ügyességét, személyisége sajátos karizmatikus varázsát és azt, hogy volt benne személyes kedvesség, készség az együttérzésre, személyes segítőkészség, hogy volt benne valami érzelmes szolidaritás a kiszolgáltatottakkal. Munkatársai kedvvel mesélnek történeteket erről és nyers, a világgal szembeni bizalmatlanságot rámenősséggel pótoló, harsány humoráról is.

Zoltai Gusztáv élete és tevékenysége az örökségünk, amellyel szembe kell néznünk. Személyében immár az Eljövendő Világ polgára, fonassék be lelke az élet kötelékébe. 

Zoltai Gusztáv, a holokauszt árvája, magyar zsidó emberként társunk és sorstársunk volt, akinek emlékét kegyelettel fogjuk őrizni, akárcsak meggyilkolt édesanyjáét és édesapjáét. Zoltai Gusztáv korszakát a magyar zsidóság történetében, felelősen, méltányosan és kritikusan vesszük majd szemügyre, hogy tanulhassunk belőle önmagunkról, mások javára.

Egy sokat szenvedett nemzedék különösen sokat szenvedett tagja volt, leljen vígaszt az Örökkévaló közelségében lelke. Lehessen a szüleivel újra, immáron mindörökké az Eljövendő Világban.