A weboldal cookie-kat használ a szolgáltatások minőségének javítására. A weboldal további használatával elfogadom a cookie-k használatát.
MegértettemTovábbi információk
Amikor végleg lehunyod szemed, És életed filmjét nézed végig. Remélem a filmkockák között, Ott leszek majd én is.
És nem csak egy-két kockán, Mint egy futó zápor tavasszal, Hanem úgy, mint aki veled volt, Mikor szíved tele volt haraggal.
Volt nekünk az életben jó pár, Közös emlékünk. És úgy érzem, hogy jól el voltunk, S nem volt mitől félnünk.
Örültem én mindig annak, Amikor találkoztunk. Mindig volt egymáshoz, néhány Bizalmas szavunk.
Örülök, hogy úgy élhettünk, Együtt ezen a földön. Hogy a sors nem kívánta azt, Hogy a barátságunk romokba dőljön.
De utolért a sötétség téged is barátom, S nem vagy már velünk, ezen a kerek világon. De a szívemben itt élsz, s nem feledlek soha, Emlékedre szólt, e versnek minden sora!!!
Mint tenger köztük, annyi csak barátoknak a halál: egymásban élnek akkor is. Hisz` mind itt kell legyen, ki abban él s szeret, mi mindenütt jelen. Mennyei tükör, mely színről színre láttat, szabadon egymást s bűntelen. Ez nyújt barátnak enyhet, legyen bár múlandó mind, a barát s a társ, köztük a legtisztább kötelék mégis örök, mert halhatatlan.
Első gyertya meggyújtva: 2021. 05. 23. Gyújtotta: Soltész Ferenc
Tölts fel Te is képet a képgalériájába 
Új gyertya gyújtása 
Gyertyái (4 db) 
