Mary Elizabeth Frye:

Ne jöjj el sírva síromig

Ne jöjj el sírva síromig, 
Nem fekszem itt, nem alszom itt; 
Ezer fúvó szélben lakom 
Gyémánt vagyok fénylő havon, 
Érő kalászon nyári napfény, 
Szelíd esőcske őszi estén, 
Ott vagyok a reggeli csendben, 
A könnyed napi sietségben, 
Fejed fölött körző madár, 
Csillagfény sötét éjszakán, 
Nyíló virág szirma vagyok, 
Néma csendben nálad lakok 
A daloló madár vagyok, 
S minden neked kedves dolog. . .

Síromnál sírva meg ne állj; 
Nem vagyok ott, nincs is halál.