Mondd, szereted az állatokat?

Mondd, szereted az állatokat? A kutyát, macskát, csacsit, lovat
s a madarakat : a verebeket, rigót, galambot, pintyeket,
akik a Földön veled élnek, s bundájuk, tolluk melegében
nekik is van szívük, csak éppen nem beszélnek ?

Mondd, szereted az állatokat? S figyelted őket néhanap:
hogy mit csinálnak, hogyan élnek, s a maguk nyelvén mit mesélnek,
vagy miről hallgatnak, mikor komor csöndjükbe burkolódzva ülnek,
és titokzatos, hallgatag külön világukba merülnek ?

Én szeretem az állatokat. Elnézem őket, ha játszanak,
alszanak vagy tűnődnek titkaikon és a világon.
Hidd meg barátom, nekik is vannak titkaik,
s csak annál nehezebb talán számukra ez a sok talány , mert nincsenek rá szavaik .

Tégy próbát, hisz ember vagy: értsd meg a bennük szorongó miértet;
segíts nekik, mondd ki helyettük azt, ami ott ködlik a testük vaksi lelkében –
vidd közelebb az állatokhoz az embereket, hogy megértsenek végre minket.
S mi is őket, kisebb testvéreinket .

Rónay György

Majmok, kutyák, macskák, nyulak, egerek, patkányok, békák. . . Akik mérhetetlenük sokat szenvednek - elvileg értünk, gyakorlatilag sokszor feleslegesen és értelmetlenül - mert egyetemi éveim alatt magam győződtem meg róla, hogy sokkal több állatot áldoznak fel, mint amennyit valóban szükséges volna (pl. oktatás talaján, ami könyvből is megtanulható lenne, esetleg a kísérlet végét nem is látják a hallgatók; nem beszélve arról, hogy egy kísérlet végén KÖTELEZŐ az állatot elpusztítani, kísérleti szervét szövettanilag feldolgozni, akkor is, ha a kísérletet túlélte! ) . Sajnos láttam egykori oktatómat altatás nélküli békát lefejezni!