A weboldal cookie-kat használ a szolgáltatások minőségének javítására. A weboldal további használatával elfogadom a cookie-k használatát.
MegértettemTovábbi információk
Ámon Ferenc 1930-ban született, 90 éven át nagyon sok mindent átélt és megélt, háborútól a modern technika használatáig, és mindenhez tökéletesen alkalmazkodott, egy olyan ember volt, aki igazán haladt a korral. Azt gondolom, ha két szóval kellene jellemezni, akkor a népszerű és a jó mesélő, ami mindenkinek első gondolatként jön róla. Gyerekkorát és fiatal éveit Lábatlanon töltötte, életének igazán nagy részét pedig Dorogon. Itt alapított családot feleségével, és született meg az 50-es években két fiúk, Jenő és Ferenc. Később aztán a család a hetvenes években bővült mindkét ágon egy-egy lányunokával, Adriennel és Zitával. Munkapályája a lábatlani cementgyárban kezdődött sofőrként, majd hosszú éveken át oktatott a MHSZ keretében, több százan köszönhetik jogosítványukat, vezetői tudásukat neki. Sokat mesélte, hogy paptól kezdve mennyi és mennyi különböző korú nőt és férfit tanított, anekdotái etéren kifogyhatatlanok voltak. Autóval való kapcsolata örök volt, hisz oktatói pályája után is sofőrként dolgozott a Szerszámgépgyárnál, majd a Hungaroton Hanglemezgyárnál, ahol annak indulásától kezdve dolgozott és gépkocsi előadóként vonult nyugdíjba. Aminek 4 kereke volt azt elvezette, legyen az busz, vagy teherautó, vagy kisautó, ismerte az egész országot, bárhol eltájékozódott. Szinte az életének utolsó évéig vezetett, szeretett jönni-menni, és ha utasként utazott, a sofőr és gépkocsi-oktató énje mindig jelen volt. Munkája és magánélete során is nagyon sok barátot szerzett, minden társaság központjában ott volt, könnyen barátkozott, és bárkivel el tudott beszélgetni. A nyugdíjas éveiben sok hobbinak hódolt. Elhivatott horgász volt, sok délutánt és éjszakát töltött nászával is a Palán. Szeretette a szőlőtermelést, évtizedeken keresztül járt ki feleségével a homokdűlői gyümölcsösbe, dolgozták és szüretelték a fehér és vörös szőlőt, és készítették lelkesen a házi bort. Szerette a természetet, ezért is döntött nyugdíjas évei elején úgy, hogy Vámosmikolán telket vásárolnak, ahol sok idejüket töltötték, veteményest ápoltak, gyümölcsöket termesztettek, és ahol családi együttműködéssel víkendház épült és sok-sok nyári élmény otthona lett mindenkinek. Feri bácsi nem csak a természetet szerette, hanem az állatokat is, nagyon szeretett kijárni Feri fia lovaihoz, és a házánál is mindig élt egy kutya. Amit talán még ennél is jobban szeretett, az az ételek, a disznóvágás, amely évtizedeken át minden év elmaradhatatlan eseménye volt. Igazi hedonista ember volt, szeretette a jó ízeket, a jó italokat, a jó társaságot, az utazásokat, az eseményeket, szerette, ha történik valami. Élethosszig tartó barátságok kísérték életét, testvéreivel nagyon szoros volt a kapcsolata, Gyula öccse, Márta nővére, majd Mari huga elvesztése nagyon mélyen érintette. Életében sok veszteség érte, és tragédia sem kerülte el. Nagyobbik fiát Jenőt idő elő vesztette el a család. Az élet elvett és adott is, hisz fiát elvesztette, de Jenő unokáinak, azaz a három dédunokának, Ritának, Krisztiánnak és Kevinnek a felnőtté válását is megélhette, végigkísérhette. Az élet sok egészségügyi kihívás elé is állította, de rendkívül sok komoly műtétet, és súlyos betegséget küzdött le, az orvosokat is gyakran meglepve. Feleségével több mint 70 élt együtt, jót és rosszat átvészelve, és megélve. Nagyon tartalmas és kalandos életutat járt be. Idős kora ellenére is mindent meg akart tanulni, amit a kor fejlődése hozott, számítógépet kezelt, mobiltelefont, modern konyhai eszközöket, és folyamatosan karban tartotta agyát keresztrejtvényfejtéssel, állandó tájékozódással a világ dolgairól. A család életében mindig aktív tag akart lenni, nagy vágya teljesült azzal, hogy kilencvenedik születésnapját meg tudta ülni feleségével a fia és menye, két unokája és 3 dédunokája körében.
Első gyertya meggyújtva: 2021. 02. 09. Gyújtotta: Ámon Adrienn
Tölts fel Te is képet a képgalériájába 
Új gyertya gyújtása 
Gyertyái (1 db) 
