Drága Édesanyám!

Életének 82. évében szerető szíve megszünt dobogni.

Dolgos életéből, amit megosztott velünk, az első képek egy tízéves kislányt láttatnak, aki sokat segít szüleinek, gyakorta libapásztorkodik és többnyire mezitláb jár az alföldi homokon.

Az ócsai Bólyai János Gimnázium elvégzése után a Szolnoki szülésznőképzőbe megy tanulni, ahol keményen kellett küzdenie a tanárok előítéleteivel (osztályidegen, kulák származása miatt).

A képző elvégzését követően néhány évig a budapesti szülészeti és nőgyógyászati klinikán dolgozott, ahol megbecsülték és szerették.

Munkahelyén megismerkedett édesapámmal, aki kezelésre szoruló édesanyját látogatta éppen a klinikán. Szerelem szövődött közöttük és összekötötték életüket 1964-ben. Ekkor az alföldről Sopronba költözott és Ágfalván lett körzeti ápolónő és innen is ment nyugdíjba.
A falu lakói nagyon szerették szakmai tudásáért, igyekezetéért és empátiájáért.

Életét a szeretet és az állandótevékenység jellemezte. Soha nem mulasztott el segíteni mások baján, legyen az bármely eredetű is.

Szeretett és tudott süteményt sütni, családjának és ismerőseinak nagy-nagy örömére. Legendásan finom volt a zserbója például, amit azóta is többen emlegetnek.
Életének utolsó éveiben nehezen mozgott egy hibásan beépített térdprotézis miatt, ami megkeserítette az életét.

Méltósággal és türelemmel viselte betegségeit.

Megtiszteltetés és örök hála azért, hogy a fia lehettem. A kezeit fogva ment el....   

Kérem, akinek szép emléke vagy néhány meleg szava lenne, amit szívesen megosztana a gyászolókkal, ne habozzon megtenni. (A képfeltöltés is engedélyezett!)