Született: 1923. 01. 27. Budapest

Elhunyt: 2020. 06. 13. Budapest

Jezsuita szerzetes, kétszeres, államtudományi és teológiai doktor, egyetemi tanár, dékán. A japán „Szent Kincs Rendjé”-nek, „Arany Sugarak a Nyakszalaggal” kitüntetettje. 1944-ben államtudományi doktorátust szerzett a budapesti egyetemen.^[3] Ugyancsak 1944-ben lépett be a jezsuita rendbe, mert – mint mondta – imponált neki, hogy náluk, a budapesti Jézus Szíve-templomban a mise alatt nem szedtek adományt, nem zavarták meg az áhítatot. A római Gergely Egyetemen teológiai doktorátust szerzett.
1952-ben pappá szentelték Rómában. 1956-ban teológiai doktorátust szerzett a római pápai Gergely Egyetemen.1956-tól 1993-ig a tokiói Sophia Egyetem Hittudományi karának professzora, kétszeri dékánja volt, s szinte az egész Japán területén tartott, a nem csupán a diákokat, hanem az átlagembereket is megszólító keresztény szellemiségű előadásain a teológiát középpontba állítva a nyugati kultúraelméletről, illetve a nyugati értékrendről is tanított. 1993-tól egy ideig a váci székhelyű Apor Vilmos Katolikus Főiskola (korábban Zsámbéki Katolikus Tanítóképző Főiskola) tanszékvezető tanára, óraadó a Szegedi Katolikus Hittudományi Főiskolán, a Sapientia Szerzetesi Főiskolán és a Károli Gáspár Református Egyetemen. Utóbbi helyen egészen 2015 elejéig tanított. Egy ideig a magyar Patrisztikai Társaság elnöki székét is betöltötte. Számos könyv és cikk szerzője. Könyvei magyar, japán, francia, angol, német és koreai nyelven jelentek meg. A Távlatok jezsuita folyóirat főmunkatársa, a Szív jezsuita lelkiségi folyóirat munkatársa. A Magyar Patrisztikai Társaság tiszteletbeli elnöke. A 2002-es A Hídember c. történelmi-életrajzi filmben egy esküvői jelenetben tűnik fel mint lelkész. Szintén 2002-ben Fraknói Vilmos-díjjal tüntették ki.

Önéletrajzi vallomása: „Nem is olyan rossz foglalkozás a papság”