Bár az új betegség fenyegető árnyéka már fölénk borult, mégis váratlanul mentél el, döbbenetben, fájdalomban és gyászban hagyva szerető feleséged és családod.

Az, hogy vagy, mindig olyan magától értetődő volt, Te voltál AZ ÖREG.

Igazi ezermester módjára szinte mindent meg tudtál javítani. Imádtál főzni és jókat enni, horgászni és tenni - venni: tele voltál tervekkel, míg a régi betegség négy fal közé nem kényszerített. A kényszerű bezártságot megsínylette a lelked, de a jó kedélyedet így is sikerült megőrizni.

Gyermek, Férj, Apa, Após, Nagyapa, Barát, Kolléga. Megannyi szerep, melyet ebben az életben magadra öltöttél, és amelyet most ilyen hirtelen levetettél. Hiányod szívbe markoló...

Szerettél viccelődni, de ez a vicc most nagyon rosszul sült el... Felfoghatatlan, hogy Te, akinek mindig mindenről volt véleménye, nem hallatod itt többé szavadat.

Isten áldjon meg és adja, hogy boldog legyél, bárhol is vagy - és leszel - éppen.
(Talán most, hogy visszatérsz mindannyiunk valódi otthonába, már Te is látod: van folytatás)