Az Én Drága Kis Jucikám.

"Tudod, mi a bánat, ülni egy csendes szobában, s, várni valakire
Aki többé már soha nem jöhet
Szeretni valakit, Aki nagyon szeretett Téged...
Könnyeket tagadni, mik szemedben égnek,
Tiszta csillagos égboltra nézve
Csillagba bújtatott angyalként ŐT keresve! :(

Sírodhoz vezet utunk, feledni téged sohasem tudunk.
Feledni téged sohasem lehet, mert TE magad voltál a jóság és a szeretet!

Elmentél tőlünk, mint a lenyugvó nap, de szívünkben élsz, és örökké ott maradsz!"

"Egy könnycsepp a szemünkben Érted él,
Egy gyertya az asztalon Érted ég,
Egy fénykép, mely őrzi emléked,
S egy út, mely elvitte az életed.
A bánat, a fájdalom örökre megmarad,
Mindig velünk leszel, az idő bárhogy is halad."

 "Mérhetetlen fájdalom, ami lelkünket most átjárja,
keresünk, hogy hol vagy, de sajnos már hiába. . .
Angyalka lettél. . . , felköltöztél az égbe. . . ,
onnan figyelsz minket - bizonyára - nevetve.
Látom, ahogy huncut szemed mosolyog,
és azt mondod nekünk: - Gyerekek, ne szomorkodjatok!
Köszönöm, hogy a barátod lehettem,
hogy megannyi felejthetetlen percet Veled tölthettem.
Melletted az ember soha nem volt bánatos,
csak azt sugalltad mindig, hogy az élet csodálatos.
A humorod lehengerlő volt, a jóságod határtalan,
minden ember ilyen barátot kívánna magának.
Küzdöttél. . . , soha nem panaszkodtál,
én csak arra emlékszem, hogy mindig mosolyogtál.
Elragadott tőlünk ez a betegség,
pedig Te - hogy legyőzd - mindent megtettél.
Bátran szeme közé néztél a halálnak,
akkor is amikor már tudtad: nem lehetsz győztese ennek a csatának. . .
Erősebb voltál, mint bármelyikünk,
akkor miért pont Te mentél el közülünk. . . ?
Egy újabb veszteség. . . , egy újabb fájdalom. . . ,
de Érted még ezt a próbát is kiállom.
És bár a szíved már nem dobog,
hiszem, hogy a kis lelked örökre megmarad"



Gyászolják:

Fiai:      Ferenc, neje Erika, 
            Laci,     neje Marika,
Lánya:  Judit,

Unokái:       Erika, Anita, Fecó, Lackó, Adri, Csabi.

Dédunokái: Nóci, Mira, Jázmin.

Szerető párja: Sanyi.

NYUGODJÁL BÉKÉBEN!