Gyertyaláng.hu | Ifj Cserfalvi László

Belépés

Regisztráció
Elfelejtett jelszó

Gyertyaláng.hu

Jelenleg 1134 látogató és 2 gyertyagyújtó van itt,
akik 5 személyért átlagosan 10 gyertyát gyújtanak percenként.

Visszajelzés

Az oldal ajánlása

Ifj.Cserfalvi László (Laci) oldala

Tölts fel Te is képet a képgalériájába gyertyagyújtás

Új gyertya gyújtása

Gyertyái (0 db)

Született: 1942.

Elhunyt: 2014.

SZERETLEK KERESZTAPU!!
Valaki elment, akit szerettem.
Valaki volt a mindenem.
Búcsú nélkül itthagyott.
Utána csak üresség maradott.
Láttam őt nevetni, boldogan.
Hallottam a legyszebb szavakat,
Amiket ember csak mondhatott,
De elment, s a szívem megfagyott.
Valaki meghalt, akit szerettem.
Valaki magával vitte mindenem.
Nincs oly nap, hogy ne gondolnék rád.
Látlak az égben, amely kéken borul rám.
Látlak a zöldben, bokrok, fák között,
Napfényes esőben szivárvány fölött.
Látlak az utcán emberek forgatagában,
Hallom lépteid vágyaim sikátorában.
Érzem illatod rózsákba oltva,
Törlöm könnyeim, sírodra borulva.
Oly kedves voltál szívünknek,
De egy nap elhívtak a fények.
Megmaradt a keserű bánat s a fájdalom,
S keserves könnycsepp csordul le arcomon.
Az emléked szívünkben él míg élünk,
Az emléked szívünkben él, el nem feledünk.
Tovább élsz, itt legbelül a szívünkben,
S ez elkísér egész életünkben.
De mért ilyen keserves az élet,
Miért kellett pont neked elmenned?Szívünk gyászol s meghasad a fájdalomtól,Nem tudunk szabadulni a fájó bánattól. Valaki elment, akit szerettem.
Valaki volt a mindenem.
Búcsú nélkül itthagyott.
Utána csak üresség maradott.
Láttam őt nevetni, boldogan.
Hallottam a legyszebb szavakat,
Amiket ember csak mondhatott,
De elment, s a szívem megfagyott.
Valaki meghalt, akit szerettem.Valaki magával vitte mindenem.

Lelkem mély fájdalmában mindig veled leszek
Soha nem feledlek, mert nagyon szerettelek.”

“Elfeledni téged nem lehet,
Csak megtanulni élni nélküled” Szép volt veled, szomorú nélküled
Amíg csak élek, siratlak tégedet. Még nem búcsúztam el,

csak épp elszakadtam,

csak épp megfojtottak

lenyelt könnyeim.

Még nem búcsúztam el,

csak beléd haltam,

még utánad kapkodnak

görcsösen kezeim.

Még nem búcsúztam el,

még kapaszkodom,

mint a fán az utolsó levél.

Még nem engedlek el,

még tart az álmom,

s tartalak téged is,

amíg véget ér.

Még nem búcsúztam el,

hát gyere vissza,

s ne mondd nekem,

hogy nincsen visszaút,

vagy ha nem találsz,

én megkereslek,

s a halál ellen

vívok háborút.

Még nem búcsúztam el,

hát ölelj engem,

lázas könnyem

áztatja ingedet.

Még nem búcsúztam el,

suttogom elhalón,

de hiába várok,

már nem jön felelet.
Annyira fáj, hogy el sem mondhatom !
Nem látom többé, s nem is hallhatom.
Hiába érzem őt itt belül élénken,
kezét felém nyújtva esdőn, félénken.
Mardos a kín, hogy meg nem menthettelek,
s mikor elmentél nem fogtam a kezed.

SZERETLEK KERESZTAPU!!!!!!!!!!!!