꧁♥︎꧂ ꧁♥︎꧂꧁♥︎꧂꧁♥︎꧂
Édesanyámra  emlékezve...

Üresen tátongó hiányod

nyomja a szívemet össze.

Néha a semmibe bámulok,

és onnan lesem, hogy jössz-e.

Hallani vélem a hangodat,

íme, egy ismerős illat,

van úgy, hogy szinte már kiáltok,

ölelj meg, anyám, ha itt vagy!

Számban már örökre ott marad

ételed fenséges íze.

Emlékek, ünnepek, víg kacaj

immáron albumok dísze.

Sírodnál magányos tölgyfa áll,

csendesen őrzi az álmod,

amelyben sok régi tervedet

most végre valóra váltod.

Hiszem, hogy felhőkön üldögélsz,

tudom, nem látomás mindez.

Nézel rám szelíden, s kezeddel

szeretve nekem is intesz.

( Lajkó Gábor )













Az én anyám

Az én anyám oly messze van már
de most is látom őszülő haját,
lehunyt szemekkel magam előtt látom,
arcának minden mosolyát.

Látom, hogy siet elébem
lágy szellő borzolja ősz haját,
kitárt karokkal engem vár csak,
s úgy ölel magához, szinte fáj.

Sosem hittem, hogy ennyire fájhat,
amikor messze lesz talán,
szememből csordul a könny is,
'hisz oly messze van az én anyám.



Meggyesi Éva

Ha egyszer földre szállsz,
halállal lakolsz,
elvisznek egy hosszú útra,
honnan nem térhetsz már vissza.

Értelmet keresve,
miért születünk ide,
mi a célja, ha egyszer
úgyis elveszünk a mélybe?

Most a Te sorod volt itt,
már angyalként lebegsz,
ki ismert Téged, szeretett,
nyugodj hát békében.


                              Két leányod: Hilda & Gabriella