Született: 1958. 02. 22. Budapest

Elhunyt: 2014. 04. 01. Bátaszék

Kedvenc dalod szövegével búcsúzom Tőled! Mindig velem maradsz!

Lord: Vándor

Élete valahol véget ér, a szíve már nem dobog, fekete föld mélyén, örökre megnyugodott.
Nem siratja senki őt, nem könnyeznek a sírja előtt. Csavargó volt, bolyongott, magányosan kóborolt. Senkije se volt, semmije se volt, csak az Élete!
Vén szemét lehunyva élete megszakad, nem indul új útra, pihen a föld alatt.

Elmondom Nektek az ő történetét, arról mesélek, hogyan élt: megszületett, kapott nevet, csak egyet nem, szeretetet! Szülei eldobták, nem törődtek vele, nem maradt semmije, csak az élete!
Magas falak, rácsok mögött, zsiványok, tolvajok között telt a gyermekkora, ott volt az otthona.

És mégis vidáman élt, szívébe zárta a nagy reményt, hogy egyszer majd innen elmehet, várják erdők, völgyek, hegyek, szabad lesz, mint a madár, északtól délig, kelettől nyugatig minden földet bejár.

Az idő eljött, ő szabad lett, útra kelhet a végtelenbe, ezt álmodta, erre ébredt, évek óta csak ezt remélte!
Amerre járt, megszerették, és ha néha megkérdezték, hogy honnan indult, s mi a célja, ő vidáman csak ezt dalolta:

"Nem félek, amíg élek, várnak a messzeségek, városok, országút pora. Napfényben, zord télben, minden nap, minden éjjel vándorlok, nem állok meg soha."

Éhét, szomját elfeledte, csak a világ érdekelte, hosszú haját fújja a szél, ereiben lüktet a vér. Forró nyár jön hideg télre, hosszú út áll már mögötte, de nem néz hátra, megy előre jókedvűen énekelve:
"Nem kell a csillogás, nem kell a ragyogás, nem kell a vakító pénz! Nem kell sok hamis vágy, nem kell a céltalan cél!"

Az évek oly hamar szállnak el, csavargó haja hófehér.
Szíve dobban még, szeme tűzben ég, de hívja már az örök pihenés.