Elbúcsúzni soha sem könnyű. Végső búcsút venni a szeretteinktől, talán az legnagyobb kihívás az életben. Mert nincsenek szavak, nem találjuk őket, mert menekülnénk a helyzet visszavonhatatlansága és a saját halandóságunk gondolata elől. Mégis, néha sajnos szembekerülünk az élet veszteségeivel. Búcsúzunk szeretett Édesanyánktól, egy szeretett társtól, gyermektől, testvértől. Búcsúzunk ettől a csodálatos asszonytól, aki egész életét családjának szentelte, rengeteget dolgozott azon, hogy semmiben ne szenvedjenek hiányt, mindenki vidám, kitartó és erős emberként szerette és tisztelte. Példátlan erővel küzdötte le az akadályokat, amit az élete során el kellett viselnie, hatalmas példaképet állítva ezáltal mindannyiunknak. Nagyon kedves és megbízható volt, aki mindig csak adott és mindig segített mindenkinek. Még betegsége idején is erősnek mutatkozott, nem panaszkodott sosem, küzdött a holnapért. Egy olyan asszonyt veszítettünk el, aki mindig előbb gondolt a szeretteire, és csak utána Önmagára. Aki fájdalmai ellenére sem adta fel a harcot, mert tudta, a családja még nem áll készen az Ő mennybemeneteléhez.