Virágeső sűrűjében pihen egy szív csendesen,
  rég nem dobban családjáért messze vitted ISTENEM.
    Álmainkban találkozzunk, lelked vár már odafent,
   hol uralkodik a HIT, BÉKESSÉG, SZERETET.
 Telhetnek hónapok, múlhatnak évek
mi örökké szeretünk és nem feledünk TÉGED.




Nem múlnak ők el kik szívünkben élnek. Hiába szállnak álmok, árnyak, évek.

Emlék maradok...

Ne fájjon nektek, hogy már nem vagyok,
Hiszen Napként az égen nektek ragyogok!
Ha szép idő van s kék az ég
Jusson eszetekbe sok szép emlék.
Ha rám gondoltok soha ne sírjatok-
Inkább a szép dolgokon kacagjatok!
Ha telihold van, az értetek ragyog
S azt jelenti, hogy boldog vagyok.
Ha hullócsillag száll az éjféli égen,
Akkor mondjatok egy imát értem!
Én is imát mondok majd értetek,
Hogy boldog lehessen szívetek.
Ha rám gondoltok soha ne sírjatok,
 Hiszen szívetekben jó helyen vagyok.

Arra gondoltam, elutaznék az égbe, 
Oda, abba a távoli messzeségbe. 
A mennyország kapuján bekopognék halkan, 
Hátha lenne valaki, ki segíthetne rajtam.

Kinyitná az ajtót egy meseszép Angyal, 
Bőre hófehér, ruhája átszőve arannyal. 
Vállain szárnyak, glória a fején, 
Angyal ő valóban, Isten mezején.

Megkérdezné tőlem: Hát te honnan jöttél? 
Hisz még élsz, itt mit keresnél? 
Elmondanám neki, hogy a szív szavát követtem, 
Mert ideköltözött, kit oly nagyon szerettem.

Nem bírom már nélküle, csak látni szeretném, 
Könnyes szemmel magamhoz ölelném. 
Megcsókolnám arcát, kezét, lépte minden nyomát, 
Csak hadd lássam egy percre csodás mosolyát.

De az Angyal így szól: Menj haza, 
Kit szerettél, már itt az otthona. 
Látni fogod Őt, csak hunyd le szépen szemed, 
S akkor biztos, hogy rögtön észreveszed.

Azóta én csukott szemmel járok, 
Mindennél szebb az, amit így látok. 
Mert már Ő is egy meseszép Angyal, 
Bőre hófehér, ruhája átszőve arannyal.