A temetésen elhangzott vers:

Azért jöttünk ma el, hogy együtt emlékezzünk Terád,
Mert újra egy jó emberrel lett üresebb a világ.

Nem vidít fel most minket a tavasz, a csivitelő madár,
Megfáradt testedet végleg  elragadta tőlünk a halál.

A tested elrabolta, de a lelked  mindhalálig itt marad velünk,
Az együtt töltött évek emlékei örökre megmaradnak nekünk.

Nem róhatjuk fel neked, amiért gyorsan el akartál menni,
Mert úgy döntöttél, hogy senkinek sem akarsz a terhére lenni.

Kalandos utad végére értél, és eljutottál oda,
Ahonnan nincs visszaút, nem szólsz hozzánk többé soha.

Legyen útleveled e vers, amivel a Mennyország kapuján belépsz,
Integess, mosolyogj le ránk sokszor, amint odaérsz.

Hiszem, hogy odafent egy még szebb világ vár Terád,
Földi életed pedig, szívünkben folytatódik tovább.