Szívemben örökké élsz!

Ne várjatok engem, többé nem jövök,
Ne sírjatok értem, most elköszönök,
Mit megálmodtam, álom maradt csupán,
Anya! Miért kellett halnom oly korán?

Ha majd ott állok a mi Urunk előtt,
Számon kérem, mért nem lehettem felnőtt,
Miért vágyott az én zsenge testemre,
Mit vétettem? Nincs bocsánat tettére.

Könnycsepp ne áztassa szép szemeteket,
Ím, már én óvlak fentről benneteket,
Ha már mennem kellett, bár nem akartam,
Angyal lettem úgy, hogy nem búcsúzhattam.

Szüleim! Többé nem ölelhettek már,
Ne aggódjatok, most már semmim sem fáj,
Szívetek dobogjon, emlékezzetek,
Tán meg volt írva, ez lesz a végzetem.