"Együtt álmodtuk a jövőt,

együtt éltük a tegnapot.

Együtt jártuk az erdőt

és együtt voltunk boldogok.

Szívemen átüt most a bánat,

hiszen napom nélküled telik.

Ma is őrzöm árnyad,

világom most így színesedik.

Hogy ismertelek,

hogy szerettelek,

hogy belaktad eltelt éveim,

- ennyi nékem elég.

Könyörgöm, lelkemből

ne menj el, maradj még."