A halál…valójában csak átmentem ide a szomszéd szobába. Én én vagyok, te pedig te. Akármit is jelentettünk egymásnak egymás életében, ez mit sem változott. Nevezzetek csak nyugodtan a megszokott nevemen, beszéljetek velem ugyanazon a könnyed hangon, melyen mindig is beszéltetek. Ne változtass a hangszíneden. Nevessetek ugyanúgy, ahogy valaha együtt nevettünk a vicceken. Imádkozzatok, mosolyogjatok, gondoljatok rám - emlegessétek fel a nevem nap, mint nap, ahogyan annak előtte is, de ne árnyékolja be semmi a hangulatot, amikor szóba kerülök. Az élet nem kapott semmiféle új jelentést. Minden olyan, mint amilyen volt, nem szakadt meg a folytonosság. Az, hogy nem láttok, még nem jelenti azt, hogy nem kell rám gondolni. Várok rátok, itt vagyok a közelben - egészen közel. Nincs semmi baj.