BENNEM ÉLSZ TOVÁBB ÖRÖKRE,DRÁGA ÉDESAPÁM ÖRÖKKÉ SZERETLEK!!"Egy könnycsepp a szemünkben Érted él, Egy gyertya az asztalon Érted ég, Egy fénykép, mely őrzi emléked, S egy út, mely elvitte az életed. A bánat, a fájdalom örökre megmarad, Mindig velünk leszel, az idő bárhogy is halad.""Kérlek hozd vissza, csak egy kósza pillanatra, Mert azt akarom hinni, hogy talán itt maradna. Kérlek hozd vissza, csak hogy átöleljem még egyszer, Mert azt akarom hinni, hogy majd ettől ébred fel."     

Lehunyt szemmel állok a dermedt némaságban,
Várom azt,ki tudom,nem jön soha már.
Aki elvitte ünnepeim fényét.
S aki nélkül olyan vagyok,
Mint egy szárnyaszegett madár.                                        

NEM MARADT MÁR SEMMI CSAK E VERS, FEL AZ ÉGNEK! 

 NAGYON HIÁNYZOL, MINDENNAP GONDOLOK RÁD,
MINDEN PERCBEN FOGNÁM KEZEDET, KARJAIMMAL ÖLELNÉLEK ÁT...
ERŐSEN MAGAMHOZ SZORÍTLAK, MÍG BEHUNYOM A SZEMEM.
EMLÉKEZEM: MENNYIRE SZERETTÉL
EMLÉKEZEM: MENNYIRE SZERETLEK!!!! 



Nézem fényképedet, drága mosolyodat,
könny áztatja arcomat, -így nem látlak már,
mert szememet elfedi a homály.
A hangodat sem hallom,
mert hangos zokogásom, megtöri a csendet...
Már csak egyre vágyom: hogy ott lehessek VELED!
Hogy átöleljelek és elmondjam NEKED:-MENNYIRE, MENNYIRE SZERETLEK!!!

  Valaki elment, akit szerettem.
Valaki volt a mindenem.
Búcsú nélkül itthagyott.
Utána csak üresség maradott.
Láttam őt nevetni, boldogan.
Hallottam a legyszebb szavakat,
Amiket ember csak mondhatott,
De elment, s a szívem megfagyott.
Valaki meghalt, akit szerettem.
Valaki magával vitte mindenem. Csendesen alszik, megpihent végleg,  
angyalok bölcsője ringatja már.  
Nem jöhet vissza, hiába hívjuk,  
emléke szívünkben otthont talál. . .  

Becsukott szemmel még látom a lelkét,  
ki mellettem ül, és nékem mesél. . .  
Nem maradt utánad más, csak az emlék.  
Örökké szeretlek APA bárhol legyél!

A csend beszél tovább, helyettem Ő mondja el, 
a csend beszél tovább, helyettem Ő énekel. 
Elbúcsúzom, de ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet, 
elbúcsúzom, de itt marad belőlem néhány pillanat. . . 
Akkor is hallod a hangomat, hogyha fáj, hogyha nem szabad, 
mindig itt vagy, és ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet. . .

szivünkben él és örökké ott marad!