Született:
2014.
Elhunyt:
2016. 09. 01.

Itt vagyok Gazdi, nézlek az égből, Majd idefentről vigyázok Rád. Könnyeiddel én simítom arcod. Eljut majd hozzám minden imád. Itt vagyok Gazdi, ne félj, jól vagyok! Testem elhagytam, Lelkem szabad. Felhőről felhőre ugrándozva, Egy csodás világ felé halad. Hol nincs kín, bánat, égő fájdalom, Csak szeretet és mennyei fény. Itt vagyok Gazdi, és egy sugarán Eljövök Hozzád minden nap én. Lelked érintem, álmod vigyázom, Őrködni fogok léted felett, S örömmel nézek vissza a múltra, Hiszen annyira jó volt Veled! Itt vagyok Gazdi, suttogó szélként, Harmatcseppként egy fűszál hegyén. Szíved, ha dobban, velem lüktet,
Ezért, amíg élsz: ITT LESZEK ÉN!
---- A szemem mélyébe zártam,hunyjam le bár,itt vagy mindig előttem,fénybe öltözve,édes napsugárban,vagy zsendülő tavaszban, méla őszben –---
Én nem haltam meg. Az ,ami nektek voltam, még mindig vagyok. Nevezzetek a nevemen, beszéljetek hozzám olyan könnyen és egyszerűen, ahogy mindig. Nevessetek és gondoljatok rám, hiszen én itt vagyok veletek, csak én az út másik oldalán megyek !" Gyújts egy gyertyát a lelött francia kutyus emlékére! "Egy könnycsepp a szemünkben Érted él, Egy gyertya az asztalon Érted ég, Egy fénykép, mely őrzi emléked, S egy út, mely elvitte az életed. A bánat, a fájdalom örökre megmarad, Mindig velünk leszel, az idő bárhogy is halad." 'Akiket szeretünk, s már sírban nyugszanak, Igazi nyughelyük a szívünkben marad. Bárhogy múlnak az évek, a lélek nem feled, Mert összeköt minket az Örök szeretet.
'


Ismersz-e, mondd? A bundám barna volt, fehér sáv volt a homlokomon, mint a lámpás a pejlovakén és mint az égen a Hold. Mozgott a fülem, amikor rászállt a légy. Mozgott az orrom, amikor szaglásztam a légy után. Emlékszel? Te még siró-baba voltál. Én ott bóklásztam a bölcsőd körül... elkergettem a kotlóst, hogyha feléd közelített. Később a hátamon is lovagoltál. Egyszer le is estél. Engem raktak meg a rémületben. A kezedből ettem. Kicsi kezed volt, halványpiros és néha sáros, néha homokos. Egészben nyeltem le a falatot, nagy-nagy, falánk kutya voltam. Ismersz-e? Egyszer... világos este volt... telihold... vonítottam az égre, a Holdra. Árnyékom hosszan úszott utánam... mint mikor ló pusztult a háznál és elcipeltem a belet. Hallottam a hangodat akkor, elővágtattam a kazlak közül, táncoltam melletted, ugattam. Emlékszel? Aztán, éjjel a kertek közt csavarogtam. Doronggal hátbavágtak akkor. Elgörbült a gerincem, a bundám mocskos lett és fakó. Beteg kutya lettem. Agyonlövettek. Akkor, vacsoránál csak lassan járt a szájakhoz a villa. A kisasztalnál ültél te külön. Kip-kop...: s lábaiddal harangoztál nekem, kipi-kop. Emlékszel?



----Aranyosi Ervin: Van ki veled érez!----- Van ki mindig veled érez, s nem érdekli kincs, s vagyon. Veled fekszik, veled ébred, minden fázós hajnalon. Aki látja, hogy mélyen vagy, s nincs reményed, nincs hited. Ki osztozik fájdalmadban, s meggyógyítja szép szíved. Követi a lábad nyomát, hogyha kell utat mutat. Veled sír az éjszakában, s ha vidám vagy, jól mulat. Ha a létet is feladnád, felrázza a lelkedet. Kinek nem csak ócska frázis, igaz szó a szeretet. Ha kutyád van, gazdagabb vagy, mint kit felvet pénz, s vagyon. Vele jutalmaz az élet, általa élsz gazdagon. Hát becsüld meg a kutyádat, mert ő hálás, s hisz neked, kitartásért kijár neki barátság, s a tisztelet…
Szóval ez a szeretet - gondolja a kutya, és könnyes lesz a szeme, és alázattal csóválja a farkát. Hogy vár valakit az ember, és nem törődik semmi mással, a saját életével sem törődik, csak vár valakit, aki nem is biztos, hogy jönni fog.....
Első gyertya meggyújtva: 2016. 09. 07.
2 gyertya ég az eddig gyújtott 1216 közül.