Őze Lajos  Kossuth-díjas színművész, vagy ahogy ő nevezte magát  „színjátékos”. A 20. századi magyar színjátszás egyik kiemelkedő alakja, jellegzetesen fanyar humorú színészegyénisége.

A Színház- és Filmművészeti Főiskola elvégzése után 1956-ban a Miskolci Nemzeti Színház tagja lett. 1959-től haláláig a Nemzeti Színház társulatának művésze volt. Vendégművészként emlékezetes alakításokat nyújtva gyakran játszott a Gyulai Várszínház előadásaiban, ahol tiszteletére emlékdíjat alapítottak.

ŐZE LAJOS korosztálya egyik legnagyobb, öntörvényű művésze volt. Jellegzetes egyénisége, hangszíne kitűnően érvényesült intrikus szerepkörben. A gúny, az irónia eszközével sokféle jellemet tudott teremteni. Tudatosan, belülről építkező alkat volt, aki számos karakterszerepében felejthetetlen, hiteles alakítást nyújtott tragédiákban, komédiákban, színpadon, filmen és televíziós produkciókban egyaránt.

"Kegyetlenségig maximalista volt a munkájában, zseniális a színpadon és a kamera előtt, nem csoda, hogy Latinovits riválisának tartották."

Kitüntetései:
Farkas-Ratkó díj,
Jászai Mari-díj 1970.
Érdemes művész 1975
Kiváló művész 1984.
Kossuth-díj 1990 (posztumusz)