Édesapám emlékére
Úgy hagytál itt minket,
Hogy el sem köszöntél.
Tudom neked megnyugvás,
Mert a betegséggel sokat küszködtél.
Hiányod szívembe mély űrt hagyott,
Mert még most is szükség lenne Rád.
Egy apára, nagyapára, barátra,
Élhetnénk boldogan, mint egy nagycsalád.
Nagyon nehezen viselem életem nélküled,
Gondolatom oly sokszor feléd irányul.
Édesapám még mindig szeretlek,
Ha Rád gondolok a szívem ellágyul.
Tudom, ha még közöttünk lehetnéll
Sok minden változna körülöttünk.
Az unokáim is körül rajongnának,
Hogy a dédapa itt van közöttünk.
Egy, januári estén, csikorgó hidegben,
Szíved megszűnt dobogni, s Te elmentél.
Most az élet nélküled megy tovább,
De emléked szívünkben örökké él.
Tobai Rózsa
Az oldal szerkesztése | |
Üzenet küldése az oldal létrehozójának | |
Elküldöm egy ismerősömnek |
Új gyertya gyújtása | |
Gyertyái (7 db) | |
Gyertyái a térképen |