Született:
1931. 03. 01. Lengyeltóti
Elhunyt:
2016. 07. 10. Marcali
,Én nem haltam meg, az, ami nektek voltam, még mindig vagyok.Nevezzetek a nevemen,beszéljetek hozzám olyan könnyen és egyszerűen, ahogy mindig. Nevessetek és gondoljatok rám, hiszen én itt vagyok veletek,csak én az út másik oldalán megyek."
"Volt valaki,kit nagyon szerettem De már nincs velünk,elvesztettem. Azt a kedves szívét nem feledem soha Az élet lehet bármilyen mostoha. Szeme volt a jóság,őszinte csillogás Érzékeny lelkében sok volt az aggódás. Gyerekei,unokái iránt végtelen volt szeretete Tele volt féltéssel,aggódással az ő arany szíve. Ha valami fájt nekem,velem szenvedett Ha boldognak látott,együtt örvendett Sírt,ha sírni látott,megvigasztalt,ha valami bántott. Arca sugárzott,melybe az idő jócskán beleszántott Mosolya gyengéd volt,melyet felém árasztott. Élénken él bennem e sok szép emlék róla Próbálok nem gondolni a rosszra csak a jóra. Mert ő egy jólelkű ember volt Ha valami bántotta nem nagyon szólt. Mától az égből figyeli lépteinket És hogy az élet szép arra sugall minket Tovább kell menjünk s éljük életünk... De vele elveszett valami örökre belőlünk. Jutalma legyen örök boldogság a mennyekben Maradjon meg emléke mindannyiunk szívében.Ő nem más,mint az én Drága,jó Nagypapám Aki már az égből mosolyog le rám..."
"Bennünk él egy arc, egy meleg tekintet.
Egy simogató kéz, egy sóhaj egy lehelet.
Bennünk él a múlt, egy végtelen szeretet.
Amit Tőlünk senki, soha el nem vehet.
Egy a reményünk, mely éltet és vezet.
Hogy egyszer majd találkozunk Veled!
Virágot viszünk egy néma sírra,
de ezzel téged már nem hozhatunk vissza,
tudjuk hogy nem jössz de olyan jó várni,
hazudni a szívnek hogy ne tudjon fájni.
Míg köztünk voltál mi nagyon szerettünk,
hiányzol nekünk, soha nem feledünk.
Sok szál gyertya ég,
könnycsepptől áznak.
Lelketekre odafenn
az angyalok vigyáznak.
Már nincsenek szavak,
melyeket suttog a szátok,
Ma lehejtott fejjel,némán
Emlékezünk Rátok!
Első gyertya meggyújtva: 2016. 07. 16.
0 gyertya ég az eddig gyújtott 1922 közül.