Született:
1941. 03. 08. Tiszakanyár
Elhunyt:
2015. 05. 24. Kisvárda
Kocsi Géza, Kocsi József és Kovács Juliánna 8 gyermekének egyike, aki szakmája igazi mestere volt, egy valódi kincset érő kőműves mester, aki rengeteg házat épített fel máig maradandó módon és nagyon sok testvérének, rokonának, barátjának és ismerősének biztosított ezáltal, szép, biztonságos, meleg hajlékot. Soha nem a haszonért dolgozott, jó szívű, jó kiállású, népszerű ember volt, aki még idős korában is sok barátot mondhatott magáénak. Szelíd mosolya, jószíve és mesteri szaktudása és kedves humnora sokak emlékezetében megőrzi Őt mindörökre. Felesége, Borika és "kislánya" Erika, míg él, gyászolja őt és méltón tartja emlékét.
Egyetlen gyermekében, Erikában él tovább kitartása, szakmai alázata és minden akadályt legyőző merész lelkülete, bámulatos ereje. Sajnos a halált-mely hirtelen érte őt épp Pünkösd vasárnap- nem bírta legyőzni, de kegyes és gyors halála igazi példája annak, hogy kedves volt Teremtője számára. Nagyon szeretünk, sokunknak hiányzol Apuci, de remélem, hogy egy szép, nyugodt és békés tájon él most a lelked, hogy együtt vagy azokkal, akiket követtél és szerettél: szüleiddel, testvéreiddel, Marikával, Józseffel, s szeretett öcsédddel, Jánossal és Annával, s sógoraiddal, Barnával,Gyulával, s a fiatalon elhunyt unokaöcséoddel: Pityuval, Józsival és Fecóval és anyósoddal, Nagyikámmal. Legyen Neked könnyű a föld, s bár hiányzol, mégis minden nap itt vagy velünk, mert a kezed munkája minden körülöttünk, s mi ugyanúgy szeretünk, mint amikor itt voltál köztünk. Mert: "Csak az hal meg, akit elfelejtenek." S Téged, míg élünk, nem felejtünk el.
Puszi:
Erika és Borika
Első gyertya meggyújtva: 2016. 03. 27.
2 gyertya ég az eddig gyújtott 62 közül.