Született: 1962. 04. 21. Marosvásárhely

Elhunyt: 2015. 12. 27. Marosvásárhely

Mennybe zárt igazgyöngy Üvöltve verődik mellém az elmúlás, a tegnap már messzeség, a teremtőt most elfogadni nem tudom, bár hozzá könyörgök, adja vissza őt. Végső hullámként szívem egy része elhal, vallomásom hozzá, sírásom érte hallatszik csupán, még mindig keresem fellegnek szép kékjét szemében, életben halnék, halálban maradnék, ne találjon rám a feledés. Vádolom a hajnalt, amiért hasítja az eget, melyen a fényt világomba engedi át, vádolom az éjjelt, mely örökre elbujtatta őt, s vádolom magam, mert nem álltam lesben, hogy segítsek neki mennybe lépdesni én. A kétség most önzetlenül kóstolgat, végleges valósággal az üresség szembesít, mohón ajkamhoz menekül néhány szó, de a mindennapi gondolat hangja már hiábavaló. Láttam tekinteted, halálba pillantva égbe vágyott, hiszem, mélységből öröklétbe szabadult a lelked, éreztem a világ megremegett, látva tovarepülésed. Mérhetetlen fájdalmamnak visszhangjai örökké hallatszanak, van is otthonom, meg nincs is, édes hamvaid anyám, halálomig karolva velem maradnak.