Lassan 14 év telt el azóta, hogy lelke békére talált, a fájdalom mégsem múlik. Oly hirtelen kellett elmennie, hogy nem volt időnk a búcsúra, így örökké fájó szívünk, mindig hazavárja. De lelkünk egy darabját magával vitte, hogy mindig velünk lehessen. Most már angyalként vigyáz ránk. Dolgos keze nem érinti már arcunk, bölcs szavait nem hallhatjuk már, de telhetnek hónapok, múlhatnak évek, azt a szerető férjet, gondoskodó apát és játékos nagypapát sosem feledjük el. Emléke, szavai, mozdulatai, az ő drága lelke mindig velünk marad, míg újra nem találkozunk! Nyugodj Békében!

 

"Elmentél, pedig sok dolgod lett volna még,

Megtölteni szépséggel a családod életét.

Elmentél s veled együtt eltűnt a remény,

De lelkünk egy darabja utadon elkísér.

Veled vagyunk most is, te pedig velünk vagy,

Mert szeretetünk irántad oly végtelenül nagy.

 

Annyira fáj, hogy el sem mondhatom!

Nem látom többé, s nem is hallhatom.

Hiába érzem őt itt belül élénken,

kezét felém nyújtva esdőn, félénken,

Mardos a kín, hogy meg nem menthettelek,

s mikor elmentél nem fogtam a kezed. "

 

NYUGODJ BÉKÉBEN! ! !