Téged idéző álom jő az éjen át,
simítanálak, de a csend körbezárt.
Füledbe dúdolgatnám a régi altatót,
De csak lelkem húrjain zendül a csalárd.
Színes látomások vetítnek vigasztalót:
Hogy nem tűnt a végtelenbe el,
mi öröktől fogva itt fészkelt szívemben.
Közel vagy most is, látsz angyalszemeddel.
Az éji homály csendjében öröm fakad,
A jótékony hold elém képeket vetít általad,
Téged láttalak, vagy csak a végzetet
Játszotta el nekem a csalfa képzelet?
                                                       P.Zs.

Téged idéző álom jő az éjen át,
simítanálak, de a csend körbezárt.
Füledbe dúdolgatnám a régi altatót,
De csak lelkem húrjain zendül a csalárd.
Színes látomások vetítnek vigasztalót:
Hogy nem tűnt a végtelenbe el,
mi öröktől fogva itt fészkelt szívemben.
Közel vagy most is, látsz angyalszemeddel.
Az éji homály csendjében öröm fakad,
A jótékony hold elém képeket vetít általad,
Téged láttalak, vagy csak a végzetet
Játszotta el nekem a csalfa képzelet?
                                                       P.Zs.

Téged idéző álom jő az éjen át,
simítanálak, de a csend körbezárt.
Füledbe dúdolgatnám a régi altatót,
De csak lelkem húrjain zendül a csalárd.
Színes látomások vetítnek vigasztalót:
Hogy nem tűnt a végtelenbe el,
mi öröktől fogva itt fészkelt szívemben.
Közel vagy most is, látsz angyalszemeddel.
Az éji homály csendjében öröm fakad,
A jótékony hold elém képeket vetít általad,
Téged láttalak, vagy csak a végzetet
Játszotta el nekem a csalfa képzelet?
                                                       P.Zs.

"Elbúcsúzom, de ott leszek
Ahol aszél zúg, a nap nevet
Elbúcsúzom, de itt marad
Belőlem néhány pillanat...."
                                        /Bódi László Cipő/

Téged idéző álom jő az éjen át,
simítanálak, de a csend körbezárt.
Füledbe dúdolgatnám a régi altatót,
De csak lelkem húrjain zendül a csalárd.
Színes látomások vetítnek vigasztalót:
Hogy nem tűnt a végtelenbe el,
mi öröktől fogva itt fészkelt szívemben.
Közel vagy most is, látsz angyalszemeddel.
Az éji homály csendjében öröm fakad,
A jótékony hold elém képeket vetít általad,
Téged láttalak, vagy csak a végzetet
Játszotta el nekem a csalfa képzelet?
                                                       P.Zs.

Hát ennyi volt a földi lét,
vége és nincs tovább
Már nem várnak bontatlan álmok,
színes, szép csodák....

Téged idéző álom jő az éjen át,
simítanálak, de a csend körbezárt.
Füledbe dúdolgatnám a régi altatót,
De csak lelkem húrjain zendül a csalárd.
Színes látomások vetítnek vigasztalót:
Hogy nem tűnt a végtelenbe el,
mi öröktől fogva itt fészkelt szívemben.
Közel vagy most is, látsz angyalszemeddel.
Az éji homály csendjében öröm fakad,
A jótékony hold elém képeket vetít általad,
Téged láttalak, vagy csak a végzetet
Játszotta el nekem a csalfa képzelet?
                                                       P.Zs.

Hát ennyi volt a földi lét,
vége és nincs tovább
Már nem várnak bontatlan álmok,
színes, szép csodák....

Téged idéző álom jő az éjen át,
simítanálak, de a csend körbezárt.
Füledbe dúdolgatnám a régi altatót,
De csak lelkem húrjain zendül a csalárd.
Színes látomások vetítnek vigasztalót:
Hogy nem tűnt a végtelenbe el,
mi öröktől fogva itt fészkelt szívemben.
Közel vagy most is, látsz angyalszemeddel.
Az éji homály csendjében öröm fakad,
A jótékony hold elém képeket vetít általad,
Téged láttalak, vagy csak a végzetet
Játszotta el nekem a csalfa képzelet?
                                                       P.Zs.

Hát ennyi volt a földi lét,
vége és nincs tovább
Már nem várnak bontatlan álmok,
színes, szép csodák....

Téged idéző álom jő az éjen át,
simítanálak, de a csend körbezárt.
Füledbe dúdolgatnám a régi altatót,
De csak lelkem húrjain zendül a csalárd.
Színes látomások vetítnek vigasztalót:
Hogy nem tűnt a végtelenbe el,
mi öröktől fogva itt fészkelt szívemben.
Közel vagy most is, látsz angyalszemeddel.
Az éji homály csendjében öröm fakad,
A jótékony hold elém képeket vetít általad,
Téged láttalak, vagy csak a végzetet
Játszotta el nekem a csalfa képzelet?
                                                       P.Zs.

Téged idéző álom jő az éjen át,
simítanálak, de a csend körbezárt.
Füledbe dúdolgatnám a régi altatót,
De csak lelkem húrjain zendül a csalárd.
Színes látomások vetítnek vigasztalót:
Hogy nem tűnt a végtelenbe el,
mi öröktől fogva itt fészkelt szívemben.
Közel vagy most is, látsz angyalszemeddel.
Az éji homály csendjében öröm fakad,
A jótékony hold elém képeket vetít általad,
Téged láttalak, vagy csak a végzetet
Játszotta el nekem a csalfa képzelet?
                                                       P.Zs.

Téged idéző álom jő az éjen át,
simítanálak, de a csend körbezárt.
Füledbe dúdolgatnám a régi altatót,
De csak lelkem húrjain zendül a csalárd.
Színes látomások vetítnek vigasztalót:
Hogy nem tűnt a végtelenbe el,
mi öröktől fogva itt fészkelt szívemben.
Közel vagy most is, látsz angyalszemeddel.
Az éji homály csendjében öröm fakad,
A jótékony hold elém képeket vetít általad,
Téged láttalak, vagy csak a végzetet
Játszotta el nekem a csalfa képzelet?
                                                       P.Zs.

Téged idéző álom jő az éjen át,
simítanálak, de a csend körbezárt.
Füledbe dúdolgatnám a régi altatót,
De csak lelkem húrjain zendül a csalárd.
Színes látomások vetítnek vigasztalót:
Hogy nem tűnt a végtelenbe el,
mi öröktől fogva itt fészkelt szívemben.
Közel vagy most is, látsz angyalszemeddel.
Az éji homály csendjében öröm fakad,
A jótékony hold elém képeket vetít általad,
Téged láttalak, vagy csak a végzetet
Játszotta el nekem a csalfa képzelet?
                                                       P.Zs.

Egy szál gyertya mely lassan végig ég,

Egy élet mely mpercek alatt véget ért.

Itt hagytad azokat kik szerettek téged,

Emléked örökre a szívünkbe égett.

Téged idéző álom jő az éjen át,
simítanálak, de a csend körbezárt.
Füledbe dúdolgatnám a régi altatót,
De csak lelkem húrjain zendül a csalárd.
Színes látomások vetítnek vigasztalót:
Hogy nem tűnt a végtelenbe el,
mi öröktől fogva itt fészkelt szívemben.
Közel vagy most is, látsz angyalszemeddel.
Az éji homály csendjében öröm fakad,
A jótékony hold elém képeket vetít általad,
Téged láttalak, vagy csak a végzetet
Játszotta el nekem a csalfa képzelet?
                                                       P.Zs.

Hát ennyi volt a földi lét,
vége és nincs tovább
Már nem várnak bontatlan álmok,
színes, szép csodák....

Ne jöjj el sírva síromig,

Nem fekszem itt, nem alszom itt;
Ezer fúvó szélben lakom
Gyémánt vagyok fénylő havon,
Érő kalászon nyári napfény,
Szelíd esőcske őszi estén,
Ott vagyok a reggeli csendben,
A könnyed napi sietségben,
Fejed fölött körző madár,
Csillagfény sötét éjszakán,
Nyíló virág szirma vagyok,
Néma csendben nálad lakok
A daloló madár vagyok,
S minden neked kedves dolog. . .

Síromnál sírva meg ne állj;
Nem vagyok ott, nincs is halál/. i

                        M. E. Frye