Oly kedves voltál szívünknek,
De egy nap elhívtak a fények.
Megmaradt a keserű bánat s a fájdalom,
S keserves könnycsepp csordul le arcomon.

Az emléked szívünkben él míg élünk,  
Az emléked szívünkben él, el nem feledünk.  
Tovább élsz, itt legbelül a szívünkben,  
S ez elkísér egész életünkben.  

De mért ilyen keserves az élet,  
Miért kellett pont neked elmenned?  
Szívünk gyászol s meghasad a fájdalomtól,  
Nem tudunk szabadulni a fájó bánattól.  

Nem hiszem el, nem, még most sem, hogy elmentél,  
Nem akarom elfogadni a tényt hisz fiatal voltál még alig éltél.  
Most már csak könnyes szemmel szótlanul csak állok,  
S a régi szép emlékekre gondolok.  

Sok öröm kimaradt az életedből s nem lelted,  
De nem ártottál soha senkinek, tiszta volt a szíved s lelked.  
Nem érdemelted, hogy elmenj,  
Épp úgy azt sem, hogy míg élsz szenvedj.  

Vigyázzon rád a Jóisten szívből kérem,  
Vigyázzon rád, nyugodj békében!

Nagyon hiányzol Evelin :' ( 

" Nem vársz már minket ragyogó szemekkel.  
Nem örülsz már nekünk szerető szíveddel.  
De egy könnycsepp a szemünkben Érted él.  
Egy gyertya az asztalon Érted ég.  
S bennünk él egy arc, egy végtelen szeretet,  
Amit tőlünk soha senki el nem vehet.  
Telhetnek hónapok, múlhatnak évek.  
Szívből szeretünk, s nem felejtünk Téged!