Honthy Hanna (eredetileg Hügel Hajnalka, Hajnal Hajnalka; Budapest, 1893. február 21. – Budapest, 1978. december 30. ) Kossuth- díjas színművésznő, operettprimadonna, Érdemes és Kiváló Művész.

Hügel János nyomdász és Hanrich Emma varrónő lánya, élete a Nefelejts utca egy földszinti udvari lakásából indult. 10 éves korában felvették az Opera balettiskolájába, de a szólókarrierhez nem volt megfelelő a testalkata. Egy gazdag mecénás segítségével színi tanulmányait magánúton végezte el 1914–15- ben Rákosi Szidi, 1915–17- ben Bárdi Ödön tanítványaként, később a világhírű tenorista, Anthes György tanította énekelni. Tehetsége csak a kiinduló pont volt pályájához: hatalmas szorgalommal, minden lehetséges eszközzel küzdött egész életén át azért, hogy képességeihez mért szerephez jusson a magyar színjátszásban. Talán ő volt az utolsó igazi operettprimadonna, még idős korában is, csaknem élete végéig.

Évtizedeken át volt a XII. kerületi Deres utca lakója. A híres villa kerítésére nem került emléktábla, se a Nefelecs utcai szülőházra.

Rákosi Szidi színiiskolájának elvégzése után szerződtette a Népopera, ahol a Tengerész Kató című operettben szerepelt, már mint Hajnal Hajnalka, de a várt átütő siker elmaradt. Ezután Pozsonyban, Debrecenben szerepelt. Férjhez ment dr. Halmos Géza miniszteri tanácsoshoz, aki megalkotta számára a Honthy Hanna művésznevet. 1916- tól a főváros különböző színházaiban – Vígszínház, Revü Színház, Blaha Lujza Színház, Király Színház, Belvárosi Színház – kapott szerződést.

1922- ben, a Bajadér című Kálmán Imre- operett Király színházi előadásán mérte össze tudását, tehetségét a kor ünnepelt, nála 14 évvel idősebb primadonnájával, Fedák Sárival. Neve ettől kezdve vált igazán ismertté Budapesten.

1925–27- ben és 1949- től a Fővárosi Operettszínház tagja volt, bár igazán csak egyes szerepekre szerződött. Prózai színházakban is sikerrel szerepelt, de ő elsősorban az operett és a daljáték műfajának volt vezető énekese, évtizedeken át ünnepelték mint primadonnát. Igazi sztár volt a színpadokon, otthon és külföldön egyaránt hatalmas sikert aratott képességeivel és egyedi hangfekvésével.

A második világháború után Gáspár Margit szerződtette a Fővárosi Operettszínházhoz a már jóval 50- en túli primadonnát. Operettek átdolgozásával (Csárdáskirálynő, Luxemburg grófja stb) kreálták számára a „grande dame” szerepkört, egy- egy korábbi szerepet felnagyítva (Mme Fleury, Cecília) .

Honthy csak a színháznak élt; ezt magánélete megsínylette, mindhárom férje megélte ezt a tényt. Még 70 éves korában is énekórákra járt, és 80 éves születésnapján is fellépett még egyszer. Filmen keveset játszott, 1941- ben a Régi nyárban korábbi színpadi sikerét elevenítette fel, szerepelt a Déryné (1951) , Díszelőadás(1955) és mint az operett múzsája, a Bástyasétány '74 című alkotásokban.

Főbb szerepei [szerkesztés]

• Médi (Schubert–Berté: Három a kislány)


• Királyné (Szirmai Albert: Mézeskalács)


• Kőrösházy Ilona (Lehár Ferenc: Cigányszerelem)


• Friderika (Lehár Ferenc)


• Antónia (Huszka Jenő: Mária főhadnagy)


• Anna nagyhercegnő (Offenbach: A gerolsteini nagyhercegnő)


• Hansi (Lajtai László: Három tavasz)


• Juliette, Mme Fleury (Lehár Ferenc: Luxemburg grófja)


• Csárdáskirálynő, Cecília (Kálmán Imre: Csárdáskirálynő)


• Lilian (de Fries Károly: A romantikus asszony)

Filmjei [szerkesztés] Játékfilmek [szerkesztés]

• Budapesti hangos filmkabaré (1931)


• Régi nyár (1941)


• Déryné (1951)


• Díszelőadás (1955)


• Bástyasétány ' 74 (1974)

Tévéfilmek [szerkesztés]

• Csárdáskirálynő (1963)


• Nyolcvanéves Cecília (1973)


• Honthy Hanna emlékoldal a facebookon ! jelöljétek !