Gombostűre szúrva szépen, Ezernyi színes pillanat. Az idő, ha megdermed a képen, Az öröm talán ittmarad. Mennyi kérdés, mennyi féltés, Sok értelmetlen áldozat. A lepkegyűjtő emlék után kapkod, És felgyűlik a holt anyag. De bárhogy fáj: Elmúltál! Te gyáva perc, Te bűntelen, Te tiszta, Nem idézhet vissza semmi már. Bárhogy fáj: Elmúltál! Te drága perc, Te bűntelen, Te tiszta, Nem idézhet vissza semmi már.

Emléke öröké él

    BARANYAI  BÉLA (BÉCI) Szül- - 1954  02 24  APAGY Meghalt- - 1975  05 06.   ÉLT 21 ÉV APAGY Ő a legfiatalabb Öcsém, sokat szenvedett! ! 9- évi szenvedés után végleg itthagyot , elment.   BARANYAI ZOLTÁN  (ZOLI) Szül- - 1939  09  08 APAGY Meghalt 1994  05 14- , élt 55 év MISKOLC Ő a fiatalabik Bátyám, hirtelen, halt meg! !     BARANYAI FERENC  (FERI) Szül- - 1951  05  17  APAGY Meghalt  2005  04 20 - élt  54 év  BUDAPEST Ő a második öcsém , betegségben halt meg! !   PETŐ LÁSZLÓNÉ  BARANYAI  ERZSÉBET (HUGIKA) Szül- - 1956  03  01  APAGY Meghalt  2012  06 24- élt 56 év ANGLIÁBAN MAIDSTONÉBEN Ő VOLT A LEGFIATALABB TESTVÉRÜNK. . TRAGIKUS körülmények áldozata lett! !     DRÁGA NAGYMAMÁNK AKI EGÉSZ ÉLETÉBEN ÓVOTT , VÉDET, MINKET, Ő VOLT A LEG- ODAADÓBB MAMA! !  VIDA FERENCNÉ FARKAS ESZTER Szül- - 1900 05 21 OROS Meghalt- 1966 10 10 - - élt 66- év- OROS         SOGORNÓINKRE IS EMLÁKEZÜNK BARANYAI LÁSZLÓNÉ  SZILÁGYI ANNA  (Anci) Szül - 1942  07  18  APAGY Meghalt- - 2000  02 02- - élt 58 év MISKOLC   BARANAI  ZOLTÁNNÉ  FODOR KATALIN (KATIKA) Szül  1943  03  10  LEVELEK Meghalt - 2011  07 30 - - élt 68- év MISKOLC   AZ EMLÉKEZÉSHEZ NEM EMLÉK, HANEM SZERETETT KELL S AKIT SZERETÜNK NEM FELEJTÜNK EL! !   HA GYUJTOK EGY GYERTYÁT MIND A NÉGY TESTVÉREM- ÉRT GYUJTOM , NAGYMAMÁNKÉRT, ÉS SÓGORNŐIM ÉRT iS MINDEN ELTÁVOZOTT SZERETEIMÉRT! ! ! ! NYUGODJATOK BÉKÉBEN DRÁGA TESTVÉREIM SOSEM FELEJTELEK EL BENNETEKET EMLÉKETEK SZIVEMBEN ŐRZÖM! !          HUGIKÁMNAK Elmentél pedig sok dolgod lett volna még, Megtölteni szépséggel a családod életét Elmentél és Veled együtt eltünt a remény. De lelkünk egy darabja utadon elkisér Veled vagyunk most is, Te pedig velünk vagy. Mert szeretetünk irántad oly végtelenül nagy.   Annyira fáj, hogy elsem mondhatom! ! Nem látom többé nem is hallhatom. Hiába érzem Őt itt belül élénken Kezét felém nyujtva esdőn félénken. Mardos a kin hogy meg nem menthetelek. S mikor elmentél nemfogtam a kezed.                            TESTVÉREIMHEZ! !   NŐNEK AZ ÁRNYAK, AHOGY FOGYNAK AZ ESTÉK. UGY- FÁJ EGYRE JOBBAN, HOGY MINDEN CSAK EMLÉK. A TI SZIVETEK NEM FÁJ DE A MIÉNK VÉRZIK MERT A FÁJDALMAT CSAK AZ ÉLŐK ÉRZIK. .   KÖSZÖNJÜK HOGY ÉLTETEK , ÉS MINKET SZERETETTEK. NEM HAGYTATOK ITT MINKET, CSAK ÁLMODNI MENTETEK. SZIVÜNKBEN ITT ÉL EMLÉKETEK ÖRÖKRE, HA LÁTNI AKARUNK , FELNÉZÜNK AZ ÉGRE       ÖCSÉNKNEK- - -        BÉCIKÉKNEK! ! !   ÉDES BARÁTAIM, OLYAN EZ ÉPPEN, MINT AZ EMBER ONNAN A MESÉBEN.   AZ ÉLET EGYSZER CSAK ŐRÁJA GONDOLT, MI MEG MESÉLNI KEZTÜNK RÓLA HOL- VOLT- HOL- NEM VOLT! ! MAJD RÁZUHANT , A MÁZSÁS SZÖRNYÜ MENYBOLT, S MI EZT MESÉJÜK RÓLA SIRVA NEM VOLT. ? ? UGY FEKSZIK Ő , KI KÜZDVE TÖRT A JOBBRA, MINT ÖNMAGÁNAK DERMETT- NÉMA SZOBRA. NEM KELTI FÖL, SE KÖNY SE SZÓ SE EMBER, HOL- VOLT , HOL NEM - VOLT A VILÁGON EGYSZER. .    A MULTBA VISSZANÉZVE VALAMI FÁJ, VALAKIT KERESÜNK AKI NINCSEN MÁR. . . .   ALSZIK ! ! ÜLDÜZTE ŐT A SORS  EZERNNYI BAJJAL. ÉS MÉGIS ÉLT, AMIG MELLETE VOLT EGY ANGYAL. MEGHALT! ! OLY EGYSZERÜ A MAGYARÁZATA. AMIKOR A NAP LESZÁLL BEÁLL AZ ÉJSZAKA! !   ÉLETE VALAHOL VÉGET ÉRT, A SZIVE MÁR NEM DOBOG. SÁRGA- FÖLD MÉLYÉN ÖRÖKRE MEGNYUGODOTT. .     ÖCSÉNKHEZ FERIHEZ! !   Elfáradtál az élet tengerén Pihenj csendesen a föld lágy ölén. közdelem és szenvedés volt az életed, Legyen nyugodt csendes pihenésed! !     SZERETEINKHEZ! !   PORODBAN IS VIGYZOM ÁLMOTOK HAMVAITOKRA VIRÁGOT TESZEK ÁLMODJATOK SZÉPET ÖRÖKKÖN, ÓVJANAK UTAITOKON  ISTENI KEZEK.   " KÖSZÖNJÜK NEKED URAM, HOGY ŐK A MIÉNK VOLTAK ÉS AZ MARADTAK IS, MERT AKI ÉL SZERETETTEL SZIVÉBEN, AZ NEM HAL MEG CSAK TÁVOL VAN. "                  BÁTYÁMHOZ ZOLTÁNNAK. .                                                      (Agusztinusz)  Egy váratlan percben , életed véget ért.  Mint vihara rózsáját a halál tépte szét,  Bucsuzni nem tudtál az ajkad nem engedett.  Amit mondtál volna, tudja aki SZERET. .   Köszönöm hogy a lelked a lelkemben irtad, Nincs feletünk hatalma a sirnak. Örök az arcod nem száll el a szavad, Minden mosojod a lelkemben marad"   Ha rám gondoltok, köztetek leszek. Ha rám gondoltok, mosolyogjatok. Mert én már , Istennél vagyok.              NAGYMAMÁMHOZ! !  SÁRGULÓ FALEVELEK, CSAK LASSAN HULLJATOK, MERT EGY IGAZSZIVÜ, ÉDESANYA - NAGYMAMA NYUGSZIK ALATATOK! !   NEM VÁRSZ MÁR MINKET, RAGYOGÓ SZEMEKKEL, NEM ÖRÜLSZ MÁR NEKÜNK SZERETŐ SZIVEDDEL, DE EGY KÖNYCSEPP SZEMÜNKBEN ÉRTED ÉL. EGY GYERTYA AZ ASZTALON ÉRTED ÉG! S BENÜNK ÉL EGY ARC, EGY VÉGTELEN SZERETET. AMIT TŐLÜNK SOHA SENKI EL NEM VEHET. TELHETNEK HÓNAPOK MULHATNAK ÉVEK. SZIVÜNKBŐL SZERETÜNK ÉS NEM FELEDÜNK TÉGED. DRÁGA NAGYMAMÁNK! !   ELMENTÉL TŐLÜNK EGY CSENDES ALKONYON. KÖSZÖNNI BUCSUZNI NEM VOLT ALKALOM, AZ IDŐ NEM GYÓGYITJA, SEBEINKET, MERT TE IGAZÁN SZERETTÉL, BENÜNKET.   EGY CÉLOD VOLT A CSALÁDÉRT ÉLNI! ! EZT A HALÁL TUDTA CSAK SZÉTTÉPNI! !            SZERETEIMHEZ! ! !   NEM FELEJTHET AKI SZERET, NEM MULTÉ AZ EMLÉKEZET KÖNNY A SZEMBEN, BÚ A SZIVBEN FELEJTENI NEMLEHET CSALÁDJAINK PIHENJETEK! ! SZIVÜNKBEN MINDIG ÉLTEK. ELJÖN MAJD A VISZONTLÁTÁS SIROTOKON LEGYEN ÁLDÁS! !

Szeretett Feleség, Édesanya, Nagymama és Dédnagymama. Mindig kedves és mosolygós, betegségét is nagy türelmmel viselte. Istennek köszönjük, hogy miénk volt és az is marad. Szeretettel szívünkben tovább él, nem halt meg, csak távol van.  

"Megállt egy szív, mely élni vágyott,  pihen az áldott kéz, mely dolgozni imádott.  Nélküled üres és szomorú a házunk,  és nem hisszük el,  hogy már Téged hiába várunk.  Csak az évek múlnak, feledni nem lehet,  hogy fiatalon tört ketté az életed.  Temető csendje ad Neked nyugalmat,  szívünk bánata örökre megmarad.  Vidám arcod nem látjuk többé,  de DRÁGA EMLÉKED szívünkben él örökké. "  

"Az igazi konnycsepp nem az ami a szemunkbol hullik es vegigcsorog az arcunkon, hanem az ami a szivunkbol hullik es vegigcsorog a lelkunkon!" "Lelketek remeljuk bekere talalt, s Ti mar a mennybol vigyaztok majd rank! Soha nem felejtunk, szivunkben szeretunk, ratok orokkon-orokke emlekezunk!"

“Az Ő szíve megpihent a miénk vérzik, a halál fájdalmát csak az élők érzik” Tudjuk, hogy nem jöhet, mégis egyre várjuk. Enyhíti hiányát, ha álmainkban látjuk. Az ész megérti, de a szív soha, Hogy egyszer majd mi is elmegyünk,ahol Ő van, oda. Az élet múlik, de akit szeretünk, Arra életünk végéig, könnyes szemmel emlékezünk." Nyugodjál békében! "Anyám én nem ilyen lovat akartam Lovat akartam gyermekkoromban, Csak kérni kellett s hozták már nyomban. Alighogy kértem, már ott volt a ló, Kicsike, mézeskalácsból való. És én mégis sirva fakadtam, Anyám, én nem ilyen lovat akartam, Anyám, én nem ilyen lovat akartam. Később, mikor néhány év eltellett, Nekem megint csak lovacska kellett, Volt rajta nyereg, gyeplő, takaró, De ez sem kellett, mert fából való. És én megint sirva fakadtam, Anyám, én nem ilyen lovat akartam, Anyám, én nem ilyen lovat akartam. Nagysokára, mikor férfi lettem S a lovakat már el is felejtettem, Akkor egy aranyos kocsival óh, Kapunkba állott négy igazi ló. És én a kapuba szaladtam, Egyszer én épp ilyen lovat akartam, Egyszer én épp ilyen lovat akartam. Anyámért jöttek, kit ugy szerettem És én ekkor ujra gyermek lettem. Mintha csak mondanám: Nézz oda óh, Milyen szép ez a négy fekete ló! Aztán ujra sirva fakadtam, Anyám, én nem ilyen lovat akartam, Anyám, én nem ilyen lovat akartam." Szabédi László  ÉDESANYÁM! KÖSZÖNET MINDENÉRT... "Megköszönöm hálás szeretettel, Azt a sok-sok szépet, jót Anyám. Amit tőled kaptam életem folyamán, Hogy neveltél és vigyáztál reám. Míg köztünk éltél nem fogtam fel én, A biztos pontot te adtad nekem. Természetes volt, de ma már tudom, Egy anya sem bír többet bárkinél. Erődön túl mily sokat ténykedtél... Szereteted: maga volt a kincs. Ezt igazán akkor éreztem át, Mikor én itt, s Te már odaát. Színtelen lett nélküled az élet, Hiányod pótolni nem lehet. Megcsókolnám százszor a kezed, Mely simogatva engem szeretett. Sírod előtt szívszorongva állok, Oly jó volna, ha itt lennél velem. Emlékképed átölelve tartom: Édesanyám, hiányzol nagyon!" /Lengyel Jolán/

Szörnyen fáj egy érzés, majd megszakad a szív, Mert szánk titeket hiába hív. Hisz ti már a menyországból vigyáztok reánk, Onnan óvtok minden gyermeket és unokát. Hiányotok elviselni iszonyúan nehéz, Nem marad nekünk semmi, csak az emlékezés. De tudjuk most már ismét kéz a kézben, S együtt éltek örökké a messzeségben. Oly távol vagytok tőlünk, és mégis közel, Hisz szívünk mélyén őrízzük emléketeket, Míg élünk titeket nem feledünk, S örökkön- örökké nagyon szeretünk.

Viki 5. éve hogy nincs közöttünk, mindenkinek segített aki kérte, magát mindig háttérbe helyezve, sok sok csalódással és végtelen szeretettel a lelkében élt szeretett társáért, szüleiért, ikertestvéréért és bátyjáért olaszországi autóbalesetben elhunytáig. Csodaszép drága lány volt , halálát a mai napig nem dolgoztuk fel, emléke velünk él tovább!

 

  Elmentél tőlünk egy csendes alkonyon, Köszönni, búcsúzni n em volt alkalom.         http://www. youtube. com/watch? v=cM9HvJB2rSM