Szeretett anyósom és apósom emlékére. Nyugodjatok békében, , , A legjobb  APOS   és  ANYOS   volt.

Ez a vers ma neki szól, Talán látja valahol, Hogy sóhajként szállok a széllel. . . Ami szép, és ami jó, És visszaadható, Ő hozza el újra ma éjjel!   Mert ő az, aki vár, mikor eljön az idő, Hogy a múlt vele üzenhet nekem. Tudom, ő az, aki, bármit is hoz a jövő, velem él, elkisér, s fogja a kezem!   Álmomban jártam ott, Ahol ő jár, és én is láttam azt, Amit ő lát, S eggyütt mentünk, s összenevettünk, Úgy , ahogy rég Álmomban érzem, ő is érez! Azt súgta:- nincs baj, Minden szép lesz! Igy van ez rendjén, Még úgy is , hogyha fáj!             Hosszú útra ment és csillagok vezetik,                                                                              vezetik utját, amig csak álmodik.                                                                               Álmodjon egy öregkort,                                                                                                 mely csodás és szép,                                                                                                álmodja meg azt , hogy még mindig velünk él.                                                                      Sugják meg a csillagok üzenetünk,                                                                                                             hogy nagyon SZERETJÜK,                                                                                                mondják meg azt neki,                                                                                                   hogy SOHA NEM FELEDJÜK!       Arra gondoltam, elutaznék az égbe Oda, abba a távoli messzeségbe. A mennyország kapuján bekopognék halkan, Hátha lenne valaki, ki segitene rajtam.   Kinyitná az ajtót egy meseszép Angyal, Bőre hófehér, ruhája átszőve arannyal. Vállain szárnyak, glória a fején Angyal ő valóban, Isten mezején.     Megkérdezné tőlem:Hát te honnan jöttél? Hisz még élsz, itt mit keresnél? Elmondanám neki, hogy a sziv szavát követtem, Mert ideköltözöt, kit oly nagyon szeretem.     Nem birom már nélküle, csak látni szeretném Könnyes szememmel magamhoz ölelném. Megcsókolnám arcát, kezét, lépte minden nyomát, Csak hadd lássam egy percre csodás mosolyát.     De az Angyal igy szólt:Menj haza Kit szerettél, már itt az othona. Látni fogod Őt, csak hunyd le szépen szemed, S akkor biztos rögtön észreveszed.     Azóta én csukott szemmel járok, Mindenél szebb az amit igy látok. Mert már Ő is egy meseszép Angyal, Bőre hófehér, ruhája átszőve arannyal!                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                         

 Kovács Istvánne  (Király Ilona )  CSÖPI   sz.1953.06.15. Elhúnyt. Siklós 2021.11.23.  02 30 órakor NYUGODJATOK BÉKÉBEN, EMLÉKEITEKET ŐRZI Siklós város lakói, mert mind kettőtök közismert volt  Csöpi a Spáros míg Pityú a  Gelkás.

   Szeretlek drága fiam Janó! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! !     Hiányzol! Nagyon szeretünk! Ez a nap az emlékezés napja, érted imádkozom halkan zokogva. Nyugodj, pihenj a porló hant alatt, én fájón őrzöm édes álmodat. Vigaszom csak annyi hogy én is odaérek, és visszaad nekem az örök élet!

Én édes Kicsikém! Csodálatos teremtmény! A csillagok ragyogása volt gyönyörű két szemedben! A Nap tündöklésénél szebb volt mosolyod! Már életében is angyal voltál! Micikémet tanártársa Molnárné Mészáros Judit/ költőtanár, búcsúversében így jellemezte: Angyal szállt…. . " Az angyalokat képzeljük így el: Hosszú szőke haj, álmodozó szemek, Mosolygó ajkak, tiszta tekintet. " Micikémnek nagyon nagy volt a szíve, mindenki belefért a szeretetébe. Nélküle kevesebb lett a világ! Páratlan személyiség, aki segítő kezet nyújtott a rászorulóknak, akiből sugárzott a szeretet, a kedvesség. Környezete tisztelte emberségéért, tudásvágyáért, önzetlenségéért , természetes viselkedéséért, a sok szeretetért, amit adott szüleinek, testvérének, imádott vőlegényének, barátainak, tanítványainak. Micikém nagyon tisztalelkű, és erkölcsű ember volt! 2007. október 29 –én 11- óra 23- perckor, Budapest és Miskolc között az autópályán, tragikus autóbaleset érte. Édesapja, Endrukám, annyira szerette drága imádott kislányát, hogy még a halálba is elkísérte! Micikém és Endrukám halála életem legnagyobb tragédiája. Sohasem fogok beletörődni elvesztésükben! Imádom mindkettőjüket! Anya

ANYA, hogyha hallasz és látod hogy kereslek, tedd széppé az álmom és tudd hogy S2eretlek!  Édesanyám! . . . Nem foghatom már dolgos két kezed, Nem simogathatom őszülő fejed, Nem tekint rám aggódó szemed, Marad a csend. . . Mindent köszönök Neked!       "Itt maradsz te (mamikám ) ezután is, csak nem láthatnak többé az emberek . . . Te hinted le éjszaka a harmatot a fűre, és te rázod le a fák leveleit ősszel. És amikor az első virág kinyílik az erdőn, ott állsz majd mellette és megfested a szirmait, amilyenre akarod. Együtt szállsz a pillangókkal, és ujjad megérinti a fenyőtűk hegyét, és azok csillogni fognak tőle a napban, és te hordod majd, mint a szellő, a jó illatot üverből, üverbe. (Wass Albert)   " A mindenségben minden míg képes, addig őriz,  harangszót a szél,  fák a rájuk hullt havat,  az ég, a föld a nap tündöklését,  - téged én, míg élek,  addig tartalak. . . "

Fiatalon megjárta a poklok-poklát.a kegyetlen kór elvitte.Örökké szívünkbe él.Nyugodj békében! Nőnek az árnyak,múlnak az esték,úgy fáj egyre jobban hogy minden csak emlék.A te szíved nem fáj,de a mienk vérzik,Mert a fájdalmat csak az élők érzik.

" Csoda volt hogy eltel , es bennunket szerettel, nekunk nem is haltal meg , csak almodni mentel. Egy remenyunk van , eltet es vezet , hogy egyszer meg talalkozunk veled " " Elcsitult a sziv, mely ertunk dobogott,  Pihen a kez , mely ertunk dolgozott.  Szamunkra te sosem leszel halott  Orokke elnifogsz, mind  a csillagok. " Nagyon nagyon szeretunk es hianyzol nekunk Gyerekeid, unokaid, rokonaid . . . .

Drága Édesapám! " Annyira fáj, hogy el sem mondhatom! Nem látom többé, s nem is hallhatom. Hiába érzem őt itt belül élénken, kezét felém nyújtva esdőn, félénken. Mardos a kín, hogy meg nem menthettelek, s mikor elmentél nem fogtam a kezed. "

Élet vidám, segítőkész , őszinte ember volt. Szeretett hülyéskedni. Mindenkit meg nevetetett . 2- es számú Általános ikolába járt, utána Gundelba elvégezte a szakács szakmát. Szigetszentmiklóson az Arany fakanálba dolgozott. Nagyon szerette ezt a munkát. Rá mindig lehetett számítani. 2011. 12. 20. án munkába ment, zebrán ment volna át, de Takács Anna Mária elgázolta. Helyszínen elvesztette eszméletét. Soha többet nem tért magához. Baleset napján, délelött beállt az agyhalál. Másnap lekapcsolták a szerveit életben tartó gépeket. 3 embernek esélyt adott új élethez. Szívét és 2 veséjét tudták donornak használni. Gyilkos gázoló aki nem az utat figyelte, mai napig nem tette meg azt a lélpést hogy részvétet nyilvánitson. Amilyen a magyar törvények, még csak büntetést sem fog kapni. Szonoru és fájdalmas hogy nincs igazságos itélet, itt Magyarországon.

Megállt egy szív, mely élni vágyott, pihen az áldott kéz, mely dolgozni imádott. Nélküled üres és szomorú a házunk, és nem hisszük el, hogy már Téged hiába várunk. Csak az évek múlnak, feledni nem lehet, hogy fiatalon tört ketté az életed. Temető csendje ad Neked nyugalmat, szívünk bánata örökre megmarad. Vidám arcod nem látjuk többé, de DRÁGA EMLÉKED szívünkben él örökké!   Fájdalmunkat nem enyhítik a múló évek, mosoly mögött is ott vannak a fájó könnyek. Gondolatban velünk vagy, bármerre is járunk, tudjuk, hogy nem jössz és mi mégis várunk! A múltba visszanézve valami fáj, akit szerettünk, nincs többé már! Várjuk míg élünk, várjuk Őt, Hátha egyszer ott áll az ajtónk előtt. Aztán a valóság ránk szakad. Lelkünk tovább fáj a kín alatt. Kiáltanánk, hogy Ő is hallja odaát, Hol vagy, nélküled üres a világ. Várunk, ha nem jössz, mert nem jöhetsz, Mi megyünk hozzád, ott leszünk veled!  

"Gyertyákat gyújtunk és mécseseket, Ezek a fények világítsanak neked, Emléked örökké itt van velünk Amíg élünk, te is itt élsz velünk! "       "Téged elfelejteni soha nem lehet, Sajnos meg kell tanulni élni nélküled. Csak az hal meg akit elfelejtenek. Fájó szívünk fel- fel zokog érted, Örökké szeretünk nem feledünk téged. "       "Ülj le egy percre, s gyújts egy gyertyát. Gondolj most arra, ki fentről vigyáz rád. A halállal a létnek nem szakad vége, Emlékezz rá, s veled marad örökre! "   "Nem simogat kezed, nem mosolyog arcod,   hiába szólítunk nem halljuk már hangod.   Egy jaj szó, nem sok annyit nem mondtál,   csak elmentél a halál hosszú útján!   Szíved már nem fáj a miénk vérzik,   a fájdalmat, szenvedést szeretteid érzik! "         "Némán elkísérnéd felhőkön át, de az ég kapuját nem lépheted át. "   "Kinézek az ablakon, látom a holdat ragyogni, arcomon a könnycsepp végig akar folyni. Ha most megkérdeznéd, mi a bajom, csak annyit mondanék: Hiányzol nagyon! "      

Amióta nem vagy nekünk, siralom lett az életünk!