Drága kicsi lelked nyugodjon békében

"Ha majd földi időm lejár, A fény kapujában az én Angyalom vár. Kitárja két kezét, s nyújtja felém, S akkor végre megnyugszom én. "

Hosszú szenvedés után elment az egyik legrégebbi barátom, akire csak 6 éve találtam rá ismét. Remélem, az életébe vissza tudtam hozni a gyerekkor szép emlékeit! Búcsúzom tőle az 1965- ben végzett balatonboglári általános iskola 8. b. osztálya nevében is. Kamikám nyugodjál békében!

Édesapám, aki már 10 éve nincs velünk. . . " Nincs már holnap, véget ért egy élet Sirassatok csendben, szívetekben élek, Mert csak az hal meg kit elfelednek, Örökké él , kit nagyon szeretnek"

Egy csodálatos nevelőapa, aki mindig mellettem állt. Emellett egy kiváló fotós, aki mindenhol mindenben látott valami szépet.

" A halál tulajdonképpen jelentéktelen dolog. . . valójában csak átmentem ide a szomszéd szobába. Én én vagyok, te pedig te. Akármit is jelentettünk egymásnak egymás életében, ez mit sem változott. Nevezz csak nyugodtan a megszokott nevemen, beszélj velem ugyanazon a könnyed hangon, melyen mindig is beszéltél. Ne változtass a hangszíneden. Nevess ugyanúgy, ahogy valaha együtt nevettünk a vicceken. Imádkozz, mosolyogj, gondolj rám - emlegesd fel a nevem nap mint nap, ahogyan annak előtte is, de ne árnyékolja be semmi a hangulatot, amikor szóba kerülök. Az élet nem kapott semmiféle új jelentést. Minden olyan, mint amilyen volt, nem szakadt meg a folytonosság. Az, hogy nem látnak, még nem jelenti azt, hogy nem kell rám gondolni. Várok rád, itt vagyok a közeledben - egészen közel. Nincs semmi baj. " /Henry Scott Holland/

    Szerető férj. Két fiu édesapja. Négy unoka nagypapája   Dédunokád is  gondol rád, sokat mesélnek rólad.  

" Édesapámhoz Csillagokban van a lelked, Elindultál és meglelted. Ezüst tüze ősz hajadnak, Fényét küldi csillagoknak. . . " Még itt van Velünk! Közeleg a tél, az őszi szél szaggatja csontjaimat - Szegény Édesapám, ugyanígy panaszkodtál; Soha nem hittem el, hogy a szél Fájdalmakat hoz el neked, Megfognám öreg kezed, Elmondanám, hogy egy vagyok Veled. Mert a szél süvít, és én szenvedek. Néha beszélgetek hozzád, mintha itt lennél - Ha fáj valami, szólongatlak: Hol vagy, Édesapa? Jó lenne azt hinni, hogy ülsz az ágyad szélén, Imát mormolsz, elmerülten figyelsz önmagadba! Sokat tudtál, amit én még nem tudok, Talán töredékeket, az érzékeidet - Hogy mit hoz a holnap, előre tudom. Jó lenne azt hinni, hogy ülsz az ágyad szélén, Intel, hogy üljek oda melléd! Hallgatni téged, és érezni, hogy vagy - Tudni, hogy melletted gyenge lehetek: Sírós és panaszkodós, Mint egy kisgyerek. Tudom, kinn vagy a temetőben, Mégis minden nap érzem, hogy velem vagy, És egyre jobban, ahogy öregszem.

Keszthelyen a Balatoni Múzeum igazgatója volt, később a Bécsi Egyetem Néprajzi Intézetének igazgató- professzora volt. Édesapám.