Elmondanám, hogy egy vagyok Veled.
Mert a szél süvít, és én szenvedek.
Néha beszélgetek hozzád, mintha itt lennél -
Ha fáj valami, szólongatlak:
Hol vagy, Édesapa?
Jó lenne azt hinni, hogy ülsz az ágyad szélén,
Imát mormolsz, elmerülten figyelsz önmagadba!
Sokat tudtál, amit én még nem tudok,
Talán töredékeket, az érzékeidet -
Hogy mit hoz a holnap, előre tudom.

Jó lenne azt hinni, hogy ülsz az ágyad szélén,
Intel, hogy üljek oda melléd!
Hallgatni téged, és érezni, hogy vagy -
Tudni, hogy melletted gyenge lehetek:
Sírós és panaszkodós,
Mint egy kisgyerek.
Tudom, kinn vagy a temetőben,
Mégis minden nap érzem, hogy velem vagy,
És egyre jobban, ahogy öregszem.