Nagyon hiányzol! Soha nem felejtünk.

 

Örökre elhagyva Egyik percben még itt voltál, S most csak az üres szobát találom. Akkor még vidáman szóltál.. Remélem mindez csak álom... De sajnos nem úgy látom! Egy váratlan pillanat és nem vagy, Soha többet nem láthatlak Téged, S hiába tudom, hogy szíved el nem hagy Akkor is sóvárgok érted! Szeretlek örökké, értsd meg! Miért kellett a csillagokhoz szállnod?! Miért nem maradtál tovább velem?! Miért kellett porrá válnod?! Miért engedted el a kezem?! Állandóan érted könnyezem! Kisírt szemmel ülök pihenődnél, Még most sem hiszem el, hogy vége, Hogy megjelensz a Teremtőnél, Hogy nem lehetsz többé életem része!                           

 

 

Szeretett édesanya, feleség és nagymama voltál, míg köztünk éltél. Úgy döntöttél, hogy itt hagysz minket, s eme dönésed számunkra szűnni nem akaró fájdalom forrása lett. Nagyon mély űrt hagytál magad mögött. Hogy miért mentél el ilyen hamar? Azt csak a Teremtő tudja. Kérem az Angyalokat, hogy vezessenek a fénybe és mielőbb találd meg a haza vezető utat. Most már csak az idő az, ami elválaszt tőled. Aztán lassan leperegnek előre kimért homokszemeink és újra talákozunk odaát. Addig is a Teremtő fogadjon kegyelmébe és az Angyalok vigyázzanak rád!

A francia történelem egyik legsötétebb korszakában, a százéves háború idején élt. Tizenkét éves volt, amikor először részesült azokban a rendkívüli ajándékokban, melyek egész életét végigkísérték, ellátták természetfölött i tanácsokkal és külső és belső harcaiban buzdításokkal. Az Úr különleges figyelmességgel a korabeli Franciaország három legkedveltebb szentjét adta mellé segítőként: Szent Mihály arkangyalt, Alexandriai Szent Katalint és Antióchiai Szent Margit vértanút, valamint élete néhány válságos pillanatában Gábriel arkangyalt. A látomások előtt Jeanne jámbor, egyébként teljesen hétköznapi falusi lány volt. Élénk természetű, szeretett táncolni. Az első jelenéstől fogva azonban megváltozott: nem játszott, nem sétált többé, s nem táncolt, legfeljebb a kicsinyekkel, hogy megugráltassa őket. Visszavonult a mezei munkától és a pásztorkodástól , s kivételes buzgósággal kezdte gyakorolni hitét: gyakran gyónt, naponta hallgatott szentmisét, rendkívüli áhítattal járult a szentáldozáshoz . Reggeltől estig ott látták a templomban, amint arccal a padlóra borulva vagy térdelve imádkozott, szemét Krisztus Urunk vagy a Szűzanya képmására szegezve. Bár mindig, mindenkivel csak jót tett, boszorkánynak nyilvánították, és máglyahalállal kellett meghalnia. 1909. április 11- én boldoggá, 1920. május 16- án szentté avatták. 1944. május 13- án XII. Pius Franciaország második patrónájának nyilvánította.

Drága Anyukám nyugodj békében .Szivünkben örökké élni fogsz.

Szerető gyermek, nagyon jó testvér, csodálatos feleség, drága édesanya volt az én ÉDESANYÁM! "Megcsillan egy könnycsepp, fájdalomtól égő szememben. Nincs, és nem is lesz, olyan nap, hogy ne jutnál eszembe! "  

 

Ne fájjon nektek, hogy már nem vagyok, Hiszen napként az égen nektek ragyogok! Ha szép idő van és kék az ég, Jusson eszetekbe sok szép emlék. Ha rám gondoltok soha ne sírjatok, Inkább a szép dolgokon kacagjatok! Ha telihold van, az értetek ragyog, S azt jelenti, hogy boldog vagyok. Ha hullócsillag száll az éjféli égen, Akkor mondjatok egy imát értem! Én is imát mondok majd értetek, Hogy boldog lehessen szívetek! Ha rám gondoltok soha ne sírjatok, Hiszen a szívetekben jó helyen vagyok. . . " " Addig vagy boldog, míg van aki szeret, a bajban megfogja a kezed, s hogy milyen fontos is neked, csak akkor tudod meg, ha nincs már veled.

 

Édesapám.