Férj és két fiú édesapja.

szeretetből

 

" Kedves anyám, drága kincsem, vár Földanya hideg öle, nem láthatlak soha többé, szívemben élsz mindörökké. Örvendjetek jó emberek, Krisztus fénye rátok ragyog! Nézzétek el most énnékem, fájdalmamban térdre rogyok. Én jó Uram vigyázz reá odafent a magas égben, legyen végre nyugodalma, megpihenő áldott létben! " Édesanyánk, aki nagyon jó anya volt, mindig a legjobbat kívánta mindenkinek. . . mindenki szerette aki ismerte. . .

 

 

" Ez a gyertya most érted égjen, Ki fent laksz már a magas égben! Ki vigyázol rám onnan fentről, S lelkemhez szólsz a végtelenből. "

SOHASEM FELEJTÜNK.

Volt, Séárospataki, és Sátoraljaujhelyi , és, Bodrogolaszi lakos. Most már Pesten élt ! ! ! Búcsúzik Tőle egyetlen Testvére ; Zsóka.

Emléked szívünke örökké élni fog !! "Nincs hazatérés többé Mikor útra keltem, még nem tudtam, hogy ez volt az utolsó utam. Nem térek hozzátok vissza, többé soha, hogy sorsom velem ily mostoha. Hisz még fiatal vagyok, élni akartam még, ez a szörnyű baleset miért pont engem ért? Ámokfutók áldozata lettem Én, kik felelőssé váltak rövid életemért. Kedves Szeretteimtől is már innen búcsúzom, fájdalmatokat még csak enyhíteni sem tudom. Nincs már alkalmam megköszönni nektek, azt a sok jót , mérhetetlen szereteteket. Ne búsuljatok. Nekem már nem fáj semmi., Ha eljön az este, csillagként tudok Nektek üzenni. Tekintsetek fel az égre, ott fogok ragyogni, szívetek egy darabja voltam, mit nem lehet pótolni.  

Ő volt hármunk édesapja, hét unokájának Zoli papája, édesanyánk párja. . . Nagyhangú, vehemens ember volt, de csupa szív! Semmi rosszindulat, csak a jószándék vezérelte. Ragaszkodott a napi rutinjához, nem szerette, ha hírtelen kizökkentik belőle :- ) Ha viszont időben szóltunk, mindenben segített! Alföldi ember volt, de korán a fővárosba került, majd dorogi lányba lett szerelmes, és 40 akárhány éve Dorogon élt! Közkedvelt ember volt a városban, hiányozni fog sokunknak! És Ő volt a városban a legkorábban csokibarnára sülve a Napocska által. . . március végétől ahogy az idő engedte, kint volt a kertjében és dolgozott. . .  

Consolatio  Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek, Hiába szállnak árnyak, álmok, évek. Ők itt maradnak bennünk csöndesen még, Hiszen hazánk nekünk a végtelenség. Emlékük, mint a lámpafény az estben, Kitündököl és ragyog egyre szebben És melegít, mint kandalló a télben, Derűs szelíden és örök fehéren. Szemünkben tükrözik tekintetük még S a boldog órák drága, tiszta üdvét Fölissza lelkünk, mint virág a napfényt És élnek ők tovább, szűz gondolatként. Juhász Gyula "Tudom, hogy nem választhattam meg, hogy te legyél az apukám, de ha lehetne, akkor is téged választanálak! "   Csillagok közt élsz  már,   angyalok közt  jársz,   Ott,  hol   csendből épül   vár.  S   Igaz lelkedre Isten vigyáz Már