Drága Apám! Épp csak éltél, erődnek teljében voltál, Mikor itthagytál minket, Épp csak elkezdtünk ismerkedni, Okítottál, vigyáztál rám, megannyi  éjjelen át. Elköltöztél tőlünk, a csilagok közé, Hogy ott ragyogj Nekünk, Fényes csillagként vigyázzva ránk. Emlékedet örökre szívünkben hordozuk.

 

 

Ő egy kedves és Rendes Ember, Család apa, Férj és jó Barát volt .

 

MIMIA MAMA NYUGODJ BÉKÉBEN!

 

Édesanyám súlyos betegségben halt meg. Még most sem tudjuk felfogni és elhinni, hogy nincs itt velünk. Imádta mindhárom unokáját, de sajnos az utóbbi 2 évben már nem tudott velük sokat lenni. Akkor volt a legboldogabb, amikor megszülettek, rajongott értünk. A nagyobbik fiam 13 éves, de még mostanában is elnézte alvásközben, elérzékenyülve állt az  ágyánál. Mindhárom gyerek nagyon szerette Mamát, kapcsolatuk mélységét a szavak nem adják vissza. Mielőtt elaludt, a legnagyobb bánata is az volt, hogy nem fogja látni őket felnőni. Betegségét hősiesen viselte, 2 éve kezdődött, és először nagyon el volt keseredve, de utána alakulónak látszott a folyamat, bizakodó volt, és mi is. . . . . . de november 30- án rosszul lett, onnantól kezdve már nem sok remény volt, de mi mégis bizakodtunk az utolsó pillanatig, vártuk a a csodát, a betegség azonban mégis erősebb volt, és legyőzte szegény Anyukánkat.

 

Köszönjük, hogy éltél, és minket szerettél...nem hagytál itt minket, csak álmodni mentél. Szívünkben itt él emléked örökre, ha látni akarunk, felnézünk az égre. Bíztunk az életben, hittünk a gyógyulásban, de ha már abban nem, legalább a csodában. Csoda volt hogy éltél, és minket szerettél, nem haltál meg, csak álmodni mentél ...