Ott pihensz, ahol már nem fáj semmi  , S nyugalmadat nem zavarja senki. Életed elszállt, mint a virágillat, De emléked ragyog, mint fényes csillag. Lelked, mint a fehér galamb, csendesen messzire szállt, Hiába keresünk, könnyes szemünk már nem talál. De tudjuk, hogy a csillagok közt a legfényesebb te vagy, Utat mutatsz, mert szívünkben örökre itt maradsz!

 

 Angyal néz le ránk az égből, Kiskirálylány tudjuk, hogy Te vagy. A legfényesebben csillogó csillag mutatja kedves mosolyodat.

  Halott anyámról álmodtam az éjjel, mióta meghalt, sokszor visszatér, meglátogat éjjel, ha mélyen alszom, bárhol vagyok, Ő mindenütt elér. Tudom, hogy meghalt, álmomban ha látom, és mégis úgy jön, mintha élne még, s azt is tudom, hogy ébredésem percén elhalványítja őt a messzeség. Sohasem szól, csak mosolyogva néz rám, mintha nem volna többé már szava, s csak bólogat, mikor fölsír belőlem: – bocsáss meg nékem, bocsáss meg Mama! Sokat vétettem ellened, míg éltél, nehéz adósság nyomja lelkemet, nem tudtalak oly végtelen szeretni, mint te szerettél, Mama, engemet. Egész szívem szülötteimnek adtam, amint te tetted, ó, szegény Mama, s hidd el, majd ők ezerszer visszaadják, amit néked vétettem valaha. Te értem, én meg Őérettük éltem, Ők meg majd másért, bocsáss meg nekem, én is előre megbocsátom nékik, amit majd Ők vétkeznek ellenem.              

A világ legnagyszerűbb embere és édesapja volt, példaképem, illetve PÉLDAKÉPEM! Édesanyám a legcsodásabb anya volt, akit csak kaphattam. Köszönöm nektek a csodás gyerekkoromat, soha nem cserélném el senkivel , semmiért!

Szüleim!

Felnézek és kinyitom az eget még egy percre, hogy elmondjam Neked a lelkembe zárva most is védelek.

 

 

Édesapám vígkedélyű, humoros és mindenkivel udvarias ember volt. Odaadó apa volt, szerette gyermekeit és unokáit. Szeretett velük játszani. Édesanyám is szerette gyermekeit, jó édesanya volt. Mindíg segített a lányainak, vigyázott az unokákra. Őt is mindenki szerette. Elvesztésükkel nagy űrt hagytak maguk után. Fájó szívvel gondolunk mindíg rájuk. Sajnos dédunokái csak képről ismerhetik Őket. Emléküket örökké megőrizzük. Szeretetünk által örökké élnek. " Számunkra élni fogtok, mint a csillagok, mert csillag volt Ő, ki szívből szeretett s mi úgy szeretünk benneteket, ahogy csak lehetett. A szívünkben éltek és örökre ott is maradtok. Köszönjük, hogy éltetek és minket szerettetek. "

"Köszönjük hogy éltél és minket szerettél, Nem hagytál itt minket, csak álmodni mentél. Szívünkben itt él emléked örökre, ha látni akarunk, felnézünk az égre. Csillagok útján utazol tovább, Ott várj ránk, ha a mi időnk is lejár. "   Nem ismertünk nálad jobb, és családszeretőbb embert ezen a világon!  

Drága kisfiam! Kereslek, de nem talállak. A mérhetetlen fájdalmat, a szívemben hagytad. Ha fel ébredek mindig az eszemben vagy. Merre menjek, hol talállak?! Akárhova nézek csak az emléked néz vissza rám.  Kimegyek a temetőbe csak a néma sír felel.  Szememből a könny, fájdalom tükröződik.  Nincs az az idő ami ezt a sebet a szívemben begyógyítaná.  Kisfiam eljön az az idő mikor odaát újra találkozunk.  Addig én elveszett lélek leszek,  mert kereslek de nem talállak!!! Csak a lelked néz vissza rám apáddal együtt! Nagyon szeretlek. Bánatos Édesanyád és Testvéreid: Icu és Rita