Ott pihensz, ahol már nem fáj semmi  ,
S nyugalmadat nem zavarja senki.
Életed elszállt, mint a virágillat,
De emléked ragyog, mint fényes csillag.
Lelked, mint a fehér galamb, csendesen messzire szállt,
Hiába keresünk, könnyes szemünk már nem talál.
De tudjuk, hogy a csillagok közt a legfényesebb te vagy,
Utat mutatsz, mert szívünkben örökre itt maradsz!