"Megállt egy szív, mely élni vágyott,  pihen az áldott kéz, mely dolgozni imádott.  Nélküled üres és szomorú a házunk,  és nem hisszük el,  hogy már Téged hiába várunk.  Csak az évek múlnak, feledni nem lehet,  hogy fiatalon tört ketté az életed.  Temető csendje ad Neked nyugalmat,  szívünk bánata örökre megmarad.  Vidám arcod nem látjuk többé,  de DRÁGA EMLÉKED szívünkben él örökké. "  

" Minden hegytetőn nyugalom van, a facsúcsokon alig érzed a fuvallatot, a madárkák hallgatnak az erdőben. Várj csak, nemsokára megpihensz te is. "

"Az igazi konnycsepp nem az ami a szemunkbol hullik es vegigcsorog az arcunkon, hanem az ami a szivunkbol hullik es vegigcsorog a lelkunkon!" "Lelketek remeljuk bekere talalt, s Ti mar a mennybol vigyaztok majd rank! Soha nem felejtunk, szivunkben szeretunk, ratok orokkon-orokke emlekezunk!"

“Az Ő szíve megpihent a miénk vérzik, a halál fájdalmát csak az élők érzik” Tudjuk, hogy nem jöhet, mégis egyre várjuk. Enyhíti hiányát, ha álmainkban látjuk. Az ész megérti, de a szív soha, Hogy egyszer majd mi is elmegyünk,ahol Ő van, oda. Az élet múlik, de akit szeretünk, Arra életünk végéig, könnyes szemmel emlékezünk." Nyugodjál békében! "Anyám én nem ilyen lovat akartam Lovat akartam gyermekkoromban, Csak kérni kellett s hozták már nyomban. Alighogy kértem, már ott volt a ló, Kicsike, mézeskalácsból való. És én mégis sirva fakadtam, Anyám, én nem ilyen lovat akartam, Anyám, én nem ilyen lovat akartam. Később, mikor néhány év eltellett, Nekem megint csak lovacska kellett, Volt rajta nyereg, gyeplő, takaró, De ez sem kellett, mert fából való. És én megint sirva fakadtam, Anyám, én nem ilyen lovat akartam, Anyám, én nem ilyen lovat akartam. Nagysokára, mikor férfi lettem S a lovakat már el is felejtettem, Akkor egy aranyos kocsival óh, Kapunkba állott négy igazi ló. És én a kapuba szaladtam, Egyszer én épp ilyen lovat akartam, Egyszer én épp ilyen lovat akartam. Anyámért jöttek, kit ugy szerettem És én ekkor ujra gyermek lettem. Mintha csak mondanám: Nézz oda óh, Milyen szép ez a négy fekete ló! Aztán ujra sirva fakadtam, Anyám, én nem ilyen lovat akartam, Anyám, én nem ilyen lovat akartam." Szabédi László  ÉDESANYÁM! KÖSZÖNET MINDENÉRT... "Megköszönöm hálás szeretettel, Azt a sok-sok szépet, jót Anyám. Amit tőled kaptam életem folyamán, Hogy neveltél és vigyáztál reám. Míg köztünk éltél nem fogtam fel én, A biztos pontot te adtad nekem. Természetes volt, de ma már tudom, Egy anya sem bír többet bárkinél. Erődön túl mily sokat ténykedtél... Szereteted: maga volt a kincs. Ezt igazán akkor éreztem át, Mikor én itt, s Te már odaát. Színtelen lett nélküled az élet, Hiányod pótolni nem lehet. Megcsókolnám százszor a kezed, Mely simogatva engem szeretett. Sírod előtt szívszorongva állok, Oly jó volna, ha itt lennél velem. Emlékképed átölelve tartom: Édesanyám, hiányzol nagyon!" /Lengyel Jolán/

Viki 5. éve hogy nincs közöttünk, mindenkinek segített aki kérte, magát mindig háttérbe helyezve, sok sok csalódással és végtelen szeretettel a lelkében élt szeretett társáért, szüleiért, ikertestvéréért és bátyjáért olaszországi autóbalesetben elhunytáig. Csodaszép drága lány volt , halálát a mai napig nem dolgoztuk fel, emléke velünk él tovább!

Szörnyen fáj egy érzés, majd megszakad a szív, Mert szánk titeket hiába hív. Hisz ti már a menyországból vigyáztok reánk, Onnan óvtok minden gyermeket és unokát. Hiányotok elviselni iszonyúan nehéz, Nem marad nekünk semmi, csak az emlékezés. De tudjuk most már ismét kéz a kézben, S együtt éltek örökké a messzeségben. Oly távol vagytok tőlünk, és mégis közel, Hisz szívünk mélyén őrízzük emléketeket, Míg élünk titeket nem feledünk, S örökkön- örökké nagyon szeretünk.

 

  Elmentél tőlünk egy csendes alkonyon, Köszönni, búcsúzni n em volt alkalom.         http://www. youtube. com/watch? v=cM9HvJB2rSM                                                                                 

 

Egy nagyon jó kollégáért, akire mindig lehetett számítani. SOHA NEM FELEDÜNK.

Zagyvarékas  körzeti  orvosa, alpolgármestere  volt.   ELMENTÉL OTTHONRÓL, NEM GONDOLTÁL ROSSZRA, SZERETTEIDHEZ  SOHA TÖBBÉ  NEM  TÉRTÉL  VISSZA. A TE  SZÍVED NEM  FÁJ,  DE  A  MIÉNK  VÉRZIK, MERT  A  FÁJDALMAT CSAK  AZ  ÉLŐK ÉRZIK.   EMLÉKED  ÖRÖKRE MEGŐRIZZÜK. É