Szerető szívü, nagyon jó, szeretetre méltó gyermekem voltál, s az is maradsz örökre. Mosolygós arcodat mindig magam előtt látom. Minden nap RÁD gondolunk. Hiányzol nekünk nagyon. . . ! ! ! Mindig szeretni foglak, amig csak élek . édesanyád " Nem haltál meg, csak nem vagy velünk, a lelked örökre itt maradt nekünk. . . " Néha azt hisszük elvesztettünk valakit, pedig nem csak máshová került, néha úgy érezzük elvettek tõlünk valamit, és szívünk mély gyászba merült. Bár igaz fizikailag nem lehet velünk, Bõrünkön érezzük nap mint nap hiányát, de valamiért mégsem engedi el lelkünk, és napról napra újra õrizzük álmát. Tettei és vágyai, szikrázó lénye, nyomot hagyott rajtunk, itt maradt velünk, így elhisszük, hogy valójában soha nem lett vége, szívünkben õrizzük, ez ad reményt nekünk.    

" Ne vádoljunk senkit a multért, A vád már úgyis hasztalan. Talán másképp lehetett volna, - Most már. . . mindennek vége van! . . . Úgy szeretnék zokogni, sírni A sírra ébredt vágy felett, - De ránézek fehér arcodra S elfojtom, némán, könnyemet. " 2011. 11. 08 Budapest XVII, kerületben vonat balesetben el hunyt. Bárcsak észrevhettük volna a jeleket, talán most máshogy lehetne. . . Nyugodj békében!

 " Sárguló falevelek csak lassan hulljatok, Mert egy igazszívű édesanya nyugszik alatatok! "                                                                                                              " Köszönjünk, hogy éltél és minket szerettél, Nem hagytál itt minket, csak álmodni mentél, Szívünkben itt él emléked örökre, Ha látni akarunk, felnézünk az égre. " 2012. 08. 23. " Üzenet jött a fényből, angyali: hogy a sírást el lehet hagyni, Mert Anyu is tovább él valahol, Hol béke és szeretet honol. . "    Ne fájjon nektek, hogy már nem vagyok, Hiszen Napként az égen nektek ragyogok! . . . Ha rám gondoltok, soha ne sírjatok. Hiszen szívetekben jó helyen vagyok. . . Angyalruhába öltöztem, S a mennyekbe költöztem. Onnan mosolygok Rátok, S kérlek, Ti se bánkódjatok. Föntről nézlek Titeket, . . . Kísérem minden lépéseteket. Csillagkoszorúmmal világítok néktek, S most Én óvlak, féltelek Titeket!                                                                                                                                                                                       " Nem vársz már minket ragyogó szemekkel, nem örülsz már nekünk szerető szíveddel. De egy könnycsepp szemünkben Érted él, egy gyertya az asztalon Érted ég. S bennünk él egy arc, egy végtelen szeretet, amit tőlünk soha senki el nem vehet. Telhetnek hónapok, múlhatnak évek, szívből szeretünk s nem feledünk Téged. "

Elcsitult a szív, mely értünk dobogott, Pihen a kéz, mely értünk dolgozott. Számunkra te sosem leszel halott, Örökké élni fogsz, mint a csillagok.

 

" Életünknek egén fénylő csillag voltál. Itt hagytál bennünket, még csak nem is szóltál. Most, hogy már kialudt az az áldott fényed. Pótolhatatlan lesz a Te drága L ényed. "     Szívünkben örökké élsz. Amíg élünk, bennünk élsz.                                                  Csodálatos Anya voltál!                                                                 . . . örökké szeretünk!                                                                Lányaid: Adrienn és Bernadett     " Eleget tudok már a gyászról, hogy felfogjam, sosem szűnik meg a hiányérzet, csak megtanulsz élni a tátongó űrrel, amit maguk után hagynak, akik elmennek. " /Alyson Noel/   Nem múlik el nap az életemből, h ne gondolnék Rád! Köszönöm, h voltál… hogy otthont teremtettél, ahova bármikor, bárhonnan hazamehettem… köszönöm, h feltétel nélkül szerettél… hogy vigyáztál, aggódtál, és gondoskodtál értem, ahogy senki ezen a földön!   Betegséged és halálod rádöbbentett és megtanított számos dologra.   Hatalmas űr tátong a lelkemben, az életemben, ami átlengi a mindennapokat… senki nem pótolja a hiányod.   Számomra nem vagy halott, míg élek, és dobog szívem, bennem élsz…   Köszönöm, h olyan emberré neveltél, aki ma vagyok… mert ha nem így lenne, nem tudnék ember maradni ebben az embertelen, erkölcstelen, képmutató világban ( szomorú, és hatalmas csalódás, h a közvetlen környezetemben számos ilyent tapasztaltam!   Örökké szeretni, és tisztelni foglak!   David M. Romano: Amikor a holnap nélkülem kezdődik  Amikor a holnap nélkülem kezdődik, és nem látsz többé, Ha a nap megleli szemeid könnyekkel telve, Kérlek, ne sírj értem mint azt ma tetted Míg mindarra gondolsz, mit nem mondhattunk el. Tudom, mennyire szeretsz, annyira, mint én, És amikor énrám gondolsz hiányom majd ég, De mikor a holnap nélkülem kezdődik, remélem, megérted, Hogy egy angyal jött le értem, s  fogott engem kézen, S mondta, hogy  a mennyben készen áll egy hely, És hogy itt kell hagynom, akiket szerettem. De amikor elindultam kihullott a könnyem, Mert én mindig úgy gondoltam, nem halok meg könnyen. Úgy szerettem élni, annyi dolgom volt még, Téged így  itthagyni nem ez volt a tervem. De a tegnapokba, a jóba és a rosszba A  sok- sok szeretetbe és sok vidámságba Kicsit visszatérni , csak egy kis időre,  Búcsúra és csókra, mosolyogni látni Az nagyon jó volna. De most jól tudom, hogy ezt már nem lehet Mert helyemen más nem marad Csak az űr és emlékek. És amikor holnap hiányoznak dolgok Te jutsz majd eszembe , és a szívem forrong. De amikor beléptem a mennyek kapuján Mintha hazatértem volna Mikor Isten lemosolygott rám nagy aranytrónusáról. „Ez itt a te örökléted, mindaz, mit ígértem. Véget ért a földi élted , de itt folytatod végre. Holnapot én nem ígérek, de a ma már nem ér véget, Ha az összes nap egyforma , nem bánjuk a múltat. Oly hűséges voltál mindig, hívő és igaz Noha az is előfordult, hogy rossz volt az utad. De én megbocsátok, most végre szabad vagy. Gyere, fogd a kezem, és szegődj társamul. Úgyhogy amikor a holnap nélkülem kezdődik Ne gondold, hogy távol vagyok,                                                                          Szívedben keressél     Kibédi Ervin: Ahogy a napok rövidülnek. . .   Ahogy a napok rövidülnek Úgy érzem mintha köd borulna rám, Ahogy az éjjelek lehűlnek Mind gyakrabban jut eszembe anyám. Mit oly sokszor elhalasztottam Elmondanám, mert úgy érzem, hogy vár Jóvá tenném mit mulasztottam, De nem lehet, mert Ő már messze jár. Ó mennyi mindent nem tettem meg! Még nem késő, te még megteheted Megőszülve is maradj gyermek Mondd meg neki mennyire szereted. Két keze érted dolgozott csak Mindennél jobban szeretett Az éjet is nappallá téve Óvott téged és vezetett Míg lehetett, míg lehetett. Most vár valahol megfáradtan Nem kér sokat csak keveset Hát szaladj hozzá, mondj egy jó szót Egy vigasztaló kedveset Tán még lehet, tán még lehet. Amit akkor elfelejtettél Talán még jóvá teheted Hát menj, rohanj és simogasd meg A téged védő két kezet Amíg lehet, amíg lehet. A szíve érted dobogott csak Amíg belebetegedett De Ő titkolta nem mutatta Nem mondta el; hogy szenvedett Csak mosolygott és nevetett. S ha olykor nagyon elfáradtál Ő hozta vissza kedvedet Ő tanított beszélni téged Nyitogatta a szemedet. Mert szeretett, úgy szeretett. Bárhol is vagy, hát fordulj vissza Az ember másként nem tehet És csókold meg amíg nem késő Azt az áldott édes szívet Ha még lehet, ha még lehet.  

Fiú, testvér, férj, családapa, nagypapa.   Égett a gyertya és meglobbant, ha a lehelet, vagy a gondolatok elreppentek mellette; a lehelet aztán szétesett, a gondolatok fáradtan leszálltak, mint a haldokló madár, és elmúltak.   Imádkozunk érted, lelkedért, a család és ismerőseid!

Elmentél pedig sok dolgod lett volna még Megtölteni szépséggel a családod életét Elmentél és veled együtt eltűnt a remény De lelkünk egy darabja utadon elkísér Veled vagyunk most is, te pedig velünk vagy Mert szeretettünk irántad oy végtelenül nagy.

Elmentél pedig sok dolgod lett volna még! Megtölteni szépséggel a családod életét! Elmentél és veled együtt eltünt a remény, de lelkünk egy darabja utadon elkisér! Veled vagyunk most is te pedig velünk vagy, mert szeretetünk irántad oly végtelenül nagy! !  <3  <3

...de elég egy sóhaj, bús nézés... rögtön aggódom, féltelek, mert mindig éber a kétkedés, jövőbe markol a képzelet. A szemed, ha gondtól komoly, máris felhőt képzelek, megnyugtat egy apró mosoly, én mégis, mégis féltelek.

“A nagymama meleg ölelés és édes emlékek. Ő az, aki minden sikeredre emlékszik és minden hibádat elfelejti.”

Amikor történik valami és visszafordít hatatlan, akkor érzed, hogy szétmar. Lassan, csendben. . . a ki nem mondott szó. . .