Már nincs holnap, csak ennyi volt az élet. Sirassatok csendben, Én a szívetekben élek. " " Angyalok suhannak gyertyaláng fölött, a jövő előtt, a múlt mögött. Emlékezzünk arra ki nincs köztünk, talán lelke röppen itt fölöttünk. Törékeny angyalként vigyáz ránk, az Ő lelkéért égjen egy láng! " " Gyertyákat gyújtunk és mécseseket, Ezek a fények világítsanak neked. Örök világosságban, békességben nyugodj, Soha el nem felejtünk, biztosan tudod. " " Bennünk él egy arc egy kedves tekintet. Egy simogató kéz egy sóhaj egy lehelet. Bennünk él a múlt egy végtelen szeretet, amit tőlünk soha senki el nem vehet! Egy a reményünk mely éltet s vezet, hogy egyszer majd találkozunk veled! " Arra gondoltam, elutaznék az égbe, Oda, abba a távoli messzeségbe. A mennyország kapuján bekopognék halkan, Hátha lenne valaki, ki segíthetne rajtam. Kinyitná az ajtót egy meseszép Angyal, Bőre hófehér, ruhája átszőve arannyal. Vállain szárnyak, glória a fején, Angyal ő valóban, Isten mezején. Megkérdezné tőlem: Hát te honnan jöttél? Hisz még élsz, itt mit keresnél? Elmondanám neki, hogy a szív szavát követtem, Mert ideköltözött, kit oly nagyon szerettem. Nem bírom már nélküle, csak látni szeretném, Könnyes szemmel magamhoz ölelném. Megcsókolnám arcát, kezét, lépte minden nyomát, Csak hadd lássam egy percre csodás mosolyát. De az Angyal így szól: Menj haza, Kit szerettél, már itt az otthona. Látni fogod Őt, csak hunyd le szépen szemed, S akkor biztos, hogy rögtön észreveszed. Azóta én csukott szemmel járok, Mindennél szebb az, amit így látok. Mert már Ő is egy meseszép Angyal, Bőre hófehér, ruhája átszőve arannyal!

  Szívből köszönöm a Páromért gyújtott gyertyákat...Neki csak én voltam. Kell rád emlékeznem, most és mindörökké, Nem lehetsz már velem soha-soha többé Elmentél most tőlem, örökre elhagytál, A sors akaratából egy szép emlék vagy már. Mit tegyek nélküled, oh, mondd, hová legyek? Hisz helyedbe már soha semmit sem tehetek! De én várni foglak, várni, amíg élek, Erőt ad majd nékem a reményt keltő lélek. Testetlen alakban itt leszel köröttem, Vigyázó szellemed őrködik fölöttem. Nem feledlek soha, ezt ígérem Neked! Búra hajlott lelkem mindig egy lesz veled. Bocsásd meg bűneim, s fogadd búcsúszavam, És örökkön-örökké hallgasd hívó szavam. Tekints rám az égből, vigyázzad léptemet, Vigasztald még egyszer, csak egyszer a szívemet. Legyen rajtam mindég vigyázó, szemed, Pihenj békességben, míg ott nem leszek Veled!     Valakinél ott hagytam a lelkem. Érzem; hűen őrzi azt, s - mint könnyű jóságot - élteti szüntelen bennem. Valakinél ott hagytam a lelkem, kinek szavait dallam járja át. Ki ismeri zenémnek titkait, ki tudja, hogy bennem mi fáj. Valakinél ott hagytam a lelkem. Kusza vázlatból lett szürkeség mit létem színei ragyognak be, s öröm minden, ha a fényhez ér. Valakinél ott hagytam a lelkem. Fülemben él még a hangja, szemeim előtt íves arca, s érzem ajkamon, milyen a csókja. Valakinél ott hagytam a lelkem. Mosolyomat könnyekkel itatom, csendben az ő nevét dúdolom, s míg élek nem feledem azt, kinél hagytam ott a lelkem.                       

"Egy könnycsepp a szemünkben Érted él, Egy gyertya az asztalon Érted ég, Egy fénykép, mely őrzi emléked, S egy út, mely elvitte életed. A bánat, a fájdalom örökre megmarad, Mindig velünk leszel, az idő bárhogy is halad."

Nagyon Hiányzol Drága Kisfiam! ! ! A múltba vissza nézve, valami fáj. valakit keresünk aki nincs már! Legyen szép és örök az állmod nyugodjál békében, szerető Édesanyád nagyon hiányzol. Emlékeid őrzöm szívemben míg élek! ! ! ! Drága Fiamat, egy autós elütőtte és a Mentőben életét vesztette a helyszínen. És csak egyedüli gyermekem volt. 20- éves Nagyon Szeretlek és Soha Nem feledlek. Édesanyád. Remélem a tettes ezért meg bünhődik majd, egyszer ! ! ! " Hísz kinek a kisfiát fedi a sirhalom, csak az tudja milyen az igazi fájdalom" Hiányzol nagyon, gyermekem! ! ! Szeretlek Anya! ! ! Minden ártatlan lelkekért, égjen a szeretett gyertyája! ! ! Legyenek nagyon boldogokaz Isten országában. Nyugodjanak Békében! ! ! Állmodják az örök állmukat! ! !   Soha elnem múlló SZERETETTEL ANYA! ! !           MINDENKINEK KÖSZÖNÖM A DRÁGA FIAM EMLÉKÉRE GYÚJTÓTT GYERTYÁKAT ÉS A NAGYON SZÉP VERSEKET ÉS A KÉPEKET! ! !   " Szeretlek Örökké, és Soha nem feledlek, amíg csak élek"   "     Édesanyád"        A Tettes meg, ezért lakoljon meg rendessen! amíg csak  él ! ! !                                      

Drága Édesanyánk rövid, súlyos betegségben, tragikusan fiatalon elhunyt, 2 árvát hagyva maga után.

                                                     Akiknek valaha  fontos voltál, azoknak fontos vagy ma is. Azért mert nem látunk, még gondolunk rád, Érezzük, itt vagy. . . . . És  itt leszel. . . Egészen közel. . . . A szívünkben! ! !    Sok szál gyertya ég, ,   könnycsepptől áznak,   lelkedre odafent az  angyalok vigyáznak.   Már nincsenek szavak,   miket suttog a szád,   ma lehajtott fejjel,   némán emlékezünk Rád! ! !

Szerető feleség, jó anya, nagymama. dédnagymama! Elcsitult a szívem . . . . . . . . . Elcsitult a szívem, többé már nem dobog Itt hagyta lelkem e földi világot De odafenn a  mennyben is rátok gondolok, Az angyalkák vigyáznak reám és Néktek leragyognak a csillagok.

 "" "Egy szál gyertya, mely lassan végig ég,   Egy élet, mely percek alatt véget ért. " ""     "" A csend beszél tovább, helyettem Ő mondja el, a csend beszél tovább, helyettem Ő énekel. Elbúcsúzom, de ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet, elbúcsúzom, de itt marad belőlem néhány pillanat. . . Akkor is hallod a hangomat, hogyha fáj, hogyha nem szabad,  mindig itt vagy, és ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet. . . "" "   (Bódi László (Cipő)   " "" "Ott vagy most már ahol, senki se lát,   Ott vagy most már , ahol semmi se fáj.   Ott vagy ahol már nincsenek kérdések,    Ami utánad maradt szín tiszta érzések.  " "" "Van itt egy fénykép, amelyről most is ugyanúgy mosolyogsz rám, mint azelőtt . . . vagy mégsem?  Néma a mosolyod is, hiába kergetőznek játékos árnyak az arcodon, nem szólsz már, csak mosolyogsz némán rám. Soha többé nem szólsz már semmit. . Lélegzetemet visszafojtva nézem a fényképedet, lesem az arcod, a szemed, a szád, belesajdul a szívem az érzésbe, annyira fáj, hogy már mindig csak egy képről mosolyogsz rám! Halkan beszélek hozzád, aztán egyre hangosabban kérdezek, de nem jön a válasz, hát válaszolok én! Mit tehetnék mást? Válaszolok helyetted is, magamnak .....   "Ha el is mentem, itt leszek veletek, Leszek lelketekben aranykeret. Mindig itt leszek titkon, észrevétlen, Ha el is mentem, itt marad a léptem, Végigkopog az édes otthonon..."

Fiatal, aranyos fiú volt, aki tele volt életkedvvel, és tele álmokkal! ! !

Kis Édes Pindurka. . :((((   Drága pici unokám! ! !   Szivünkben örökké élsz :(   Óh istenem miért is születtem Ha ily hamar lefolyt az életem Nekem nem fáj többé a földi szenvedés Ez volt felettem az isteni végzés Legdrágább kincsetek itt van eltemetve Ugye jó szüleim nem leszek felejtve Hozzatok virágot fiatok sírjára Szülői jóságtok az isten megáldja Szeretett testvérem neked is kívánok Hosszú életet és sok boldogságot Búcsút köszönetet mondok mindenkinek Akik életemben szerettetek engemet Isten már veletek, én a mennybe zengem Dicsértessék Jézus mindörökké.      

Tragikus hirtelenséggel mentél el közülünk ! Sajnos még elbúcsúzni sem tudtunk egymástól ! De legbelül örökké élni fogsz ! Nyugodj békében Attila ! Igazi Partyarc és nagyon jó barát voltál ! :(   "Megállt egy szív, mely élni vágyott, pihen az áldott kéz, mely dolgozni imádott. Nélküled üres és szomorú a házunk, és nem hisszük el, hogy már Téged hiába várunk. Csak az évek múlnak, feledni nem lehet, hogy fiatalon tört ketté az életed. Temető csendje ad Neked nyugalmat,   szívünk bánata örökre megmarad. Vidám arcod nem látjuk többé, de DRÁGA EMLÉKED szívünkben él örökké. "

Aranyos,életrev aló,barátságos és írtó segítőkész ember volt! Nagyon szerette a családját és a gyerekeket is nem véletlen volt tanárnő! „… Ez a gyertya most érted égjen, Ki fent laksz már a magas égben. Ki vigyázol rám onnan fentről, S lelkemhez szólsz a végtelenből. Ez a gyertya most érted égjen, Ki életed áldoztad értem, Ki meghaltál a szeretet oltárán, Pedig még oly fiatal voltál!...̶ 1; Nem tudom, mit mondjak... Itthagyott. Helyettünk más helyet választott. Bizonytalan kép felé futott... Elhagyta ezt a világot. Nem õ akarta, a sorsd hozta így. S kûzdve a vak világot, Vesztve hagyott itt. Õ volt, aki. Volt, és ez a lényeg. Nincs, ... és nem is lesz még egy. Ember volt..., szív és lélek, Egy és más, az és mégsem. Gondolt jót, rosszat..., Szépet. Akarta a világmindensége t. Csak egy részét, a saját egét... abba tette mindenét. Gondolt rá õ is... Meg a többi. Szívet pár sorba önti. S mi is így teszünk mostan. Pár sorba búcsúzunk a múltban. „Sírva jöttél világra, s körülötted mindenki mosolygott, Úgy menj el, hogy mosolyogj és körülötted mindenki sírjon.” Addig vagy boldog, míg van aki szeret, aki a bajban megfogja kezed, s, hogy milyen fontos is volt neked, csak akkor érzed ha nincs már veled!"

Gabika! Mindenki így ismerte. Egy boldog, életvidám mindig mosolygós kisgyermek volt. A hobbija a számítógép és az x- box volt.   Annyira akartam élni, a betegséget legyőzni, Búcsúztam volna tőletek, de erőm nem engedett. Így búcsú nélkül szívetekben továbbélhetek.