ÉDESANYÁMRA EMLÉKEZÜNK . ANYÁKNAPJA ALKALMÁBÓL. LÁNYOD ESZTER FÉRJE SÁNDOR. ONOKÁD JANIKA NEJE HAJNIKA . KISEBBIK ONOKÁD SANYIKA . NYUGODJ BÉKÉBEN ÉDESANYÁM. EMLÉKED ÖRÖKKÉ ÖRIZZÜK.

" Édes barátaim, olyan ez éppen, mint az az ember ottan a mesében. Az élet egyszer csak őrája gondolt, mi meg mesélni kezdtünk róla: " Hol volt. . . " , majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt, s mi ezt meséljük róla sírva: " Nem volt. . . " Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra, mint önmagának dermedt- néma szobra. Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer. Hol volt, hol nem volt a világon egyszer. " Kosztolányi Dezső

 

Egy nagyszerű srác volt, aki régóta küzdött betegségével. Sohasem panaszkodott együtt élt vele, próbálta  vidám an felfogni az életet és élvezni annak minden pillanatát. Mindenkit megnevettetett jó humorával, rengeteg szeretet áradt belőle és hihetetlen akaraterővel bírt. Nagyon szerette családját barátait, mindene volt az autó. Váratlanul elragadta őt a sors tőlünk, nagyon fog hiányozni. . . . de számunkra te sosem leszel halott, örökké élni fogsz mint fent a csillagok. . .

 "Lelked. mint a fehér galamb, csendesen messzire szállt. Hiába keresünk, könnyes szemünk már  többé nem talál. De tudjuk, hogy a csillagok közt a legfényesebb Te vagy. Utat mutatsz, mert szívünkben örökké itt maradsz. "    

" Ez a legszentebb kötelezettségek egyike, amellyel a barátok, a családtagok tartoznak egymásnak. Nem hagyják kialudni az emlékezés lángját, így aztán, ha valaki meghal, nem tűnik el azonnal és nyomtalanul a világból, valamilyen szinten tovább él, legalábbis addig, amíg azok élnek, akik szerették. Az ilyen emlékezés fontos fegyver az élet zűrzavarai és a halál ellen, ez biztosítja a folyamatosságot a generációk között, hozzájárul a rendhez és az értelemhez."

    Majoros Bernadette    (Pély, 1905. 01. 04. - Budapest, 1960. 11. 04)   Kései, egy szem lánya lettem három fiú után. Soha nem éreztem azt, hogy egy generáció választ el minket! A világon még egy ilyen édesanya nem volt! Sajnos fiatalon ment el. Bakfis voltam, mikor itthagyott! Hiányát most is érzem! Nagyon- nagyon szeretlek, drága anyucikám!         Kovács Károly (Füzesgyarmat, 1905. 12. 17. - Budapest, 1972. 08. 10. )    A legjobb édesapa volt! Anyucim halála után a gondolataim is leste! Egyszem kicsi lánya voltam a három fiú után. Örökre megőrzöm a szívemben a szeretett emléketeket! Egyetlen lányotok: Éva    

A LEGDRÁGÁBB , A LEGKEDVESEBB APA ÉS FÉRJ AKIT NAGYON SZERETEK. MERT HIÁBA MENT EL, SZÁMOMRA ITT MARAD ÖRÖKRE A SZIVEMBEN . AZ ÉLETEMBEN AMI A BOLDOGSÁGOT JELENTETTE, HÁT Ő VOLT AZ ÉN MACKÓKÁM.   " Ha szeret az ember mindenre kész, én tudom, hogy hiába mész itt maradsz örökre"   MILYEN IGAZ, MACKÓKA IS ITT MARADT VELEM ÖRÖKRE, NAGYON JÓ APA VOLT, NAGYON SZERETTE AZ Ő SZISZIJÉT.        " KÖSZÖNÖM, HOGY LELKED A LELKEMBE IRTAD,                                            " SZIVBŐL SZERETNI ANNYI,   NINCS FELETTÜNK HATALMA A SIRNAK.                                                        ÉRTE MINDENT FELADNI! "   ÖRÖK AZ ARCOD, NEM SZÁLL EL A SZAVAD,   MINDEN MOSOLYOD A LELKEMBEN MARAD. "   " MÉG MOST IS HALLLOM A HANGODAT,  ÉRZEM A KEZED, HOGY MOST IS SIMOGAT. "   " VOLT EGYSZER EGY MESE, NEM MONDTÁK EL VÉGIG, NEM JUTOTTAK TOVÁBB, CSAK A KÖZEPÉIG.  BELESZÓLT A VÉGZET EBBE A MESÉBE, AMIKOR A LEGSZEBB VOLT, AKKOR HAGYTÁK FÉLBE. . . "   EGY KÖNNYCSEPP LEGÖRDÜL ARCOMON, EZ AZÉRT VAN, MERT HIÁNYZOL NAGYON. A HIÁNYOD MEGSZOKNI SOHASEM FOGOM, MERT ITT ÉLSZ A SZIVEMBEN S EZ JÓ NAGYON. HOGYHA SIRODNÁL SZOMORU FŰZFA VOLNÉK, ALKONYATKOR SZÉPEN RÁDHAJOLNÉK, S FÜLEDBE SÚGNÁM ALTATÓ MESÉMET, ÉS SZÁSSZOR ELMONDANÁM, HOGY MENNYIRE SZERETLEK!   CSODA VOLT, HOGY ÉLTÉL BENNÜNKET SZERETTÉL. NEKÜNK NEM IS HALTÁL MEG, CSAK ÁLMODNI MENTÉL. EGY REMÉNYÜNK VAN, MELY ÉLTET ÉS VEZET, HOGY EGYSZER MAJD TALÁLKOZUNK VELED!   GONDOLATBAN SIRODNÁL SUTTOGOM A NEVED, GONDOLATBAN SIRODNÁL MEGFOGOM A KEZED. GONDOLATBAN AZT KIVÁMOM, HOGY LEGYÉL ITT VELEM, ÉS TE OTT VAGY, MERT ÉRZEM, HOGY SZORITOD A KEZEM!      HOSSZÚ ÚTRA MENT ÉS A CSILLAGOK VEZETIK, VEZETIK ÚTJÁT AMIG CSAK ÁLMODIK,  ÁLMODJON EGY ÖREGKORT, MELY CSODÁS ÉS SZÉP, ÁLMODJA MEG AZT, MÉG MINDIG VELÜNK ÉL.  SÚGJÁK MEG A CSILLAGOK ÜZENETÜNK:. . . , HOGY  SZERETÜNK!    MONDJÁK MEG AZT NEKI, HOGY  SOHASEM FELEDÜNK! ! !                                                        NAGY KÉRÉS VOLT TŐLED, HOGY ŐT HAGYD MEG NEKÜNK? KÖNYÖRÖGNI SZENVEDNI KELL AZÉRT, HOGY BOLDOGOK LEGYÜNK? NEM SOKAT KÉRTEM, CSAK, HOGY GYÓGYULJON MEG, S ÉLJE ÁT AZT VELÜNK , AMIT Ő MÁR NEM ÉLHET MEG. GYÖNYÖRŰ SZEMÉBEN A FÉNY MÉG CSILLOGOTT, MÉG AZ UTOLSÓ NAPOKBAN IS CSAK MOSOLYGOTT. MOSOLYGOTT MERT HITT, MOSOLYGOTT, MERT ÉLT, SEMMI MÁST NEM AKART Ő CSAK ÉLNI MÉG. KÜZDÖTT MIG TUDOTT, MIG VOLT EREJE, DE A VÉGZET ŐT IS UTOLÉRTE. HOSSZÚ ÚTRA MENT ÉS A CSILLAGOK VEZETIK, VEZETIK ÚTJÁT, AMIG CSAK ÁLMODIK. ÁLMODJA MEG AZT MÉG MINDIG VELÜNK ÉL. SÚGJÁK MEG A CSILLAGOK ÜZENETÜNK, . . . . , HOGY SZERETÜNK! MONDJÁK MEG AZT NEKI, HOGY SOHASEM FELEDÜNK!     " CSENDES LEGYEN ÁLMOD, TALÁLJ ODAFÖNT ÖRÖK BOLDOGSÁGOT!    KISÉRJE UTADAT ISTEN ÉS AZ ÉG, A FELHŐKÖN TÚL TALÁLKOZUNK MÉG!                                                                                                                                                                                                 

Nagyon akartam élni még, Érezni szívetek melegét. Nem adta a sors nekem, Elvámolta az életem. Búcsú nélkül kellett elmennem, . . . Őrizzetek a szivetekben. Tragikus autóbalesetben hunyt el, ismerőseivel együtt: egyikük 2 gyermekes anyuka, másikuk várandós kismama, és a baleset helyszínét őrző 2 kutya. Nyugodjanak Békében. . . " Nem okozott nekünk csak egyszer bánatot Elment fiatalon, hírtelen s fekete gyászt hagyott" " Számunkra Te sohasem leszel halott, Örökké élni fogsz , mint a csillagok. Drága jó szívét, két kezét Áld meg Atyám. S mi köszönjük, hogy õ lehetett a mi édesapánk. " Fiaid: Tibike és Enricó " Addig vagy boldog, míg van aki szeret, aki a bajban megfogja kezed, s, hogy milyen fontos is volt neked, csak akkor érzed ha nincs már veled! " " Napsugár és csillagok világa Jó szívednek örök álmát őrzik Tiszta lelked fönt a magas égben A síron túl is felettünk őrködik. " " Angyalok suhannak gyertyaláng fölött, a jövő előtt, a múlt mögött. Emlékezzünk arra ki nincs köztünk, talán lelke röppen itt fölöttünk. Törékeny angyalként vigyáz ránk, az Ő lelkéért égjen egy láng! " " Gyertyákat gyújtunk és mécseseket, Ezek a fények világítsanak neked. Örök világosságban, békességben nyugodj, Soha el nem felejtünk, biztosan tudod. " Mari mama, Tónika, Tibike, Enricó, Annamária és családja, és mostmár veled egy dimmenzóban vigyáz rád Renátánk, és teljes testközelben melletted a drága Édesanyád

A világ legnagyszerűbb, legönzetlenebb gyereke, testvére, unokája, barátja volt. Őszintén tudott szeretni, és őt is szerette mindenki aki ismerte. Mindenkinek önzetlenül segített, akinek szüksége volt rá. Mindig vigyázott ránk és mindig volt egy kedves szava mindenkihez. . . . " Ne fájjon nektek, hogy már nem vagyok. Hiszen Napként az égen Nektek ragyogok! Ha szép idő van, s kék az ég. Jusson eszetekbe sok szép emlék. Ha rám gondoltok, soha ne sírjatok. Inkább a szép dolgokon kacagjatok! Ha telihold van, az értetek ragyog. S azt jelenti, hogy boldog vagyok. Ha hullócsillag száll az éjféli égen. Akkor mondjatok egy imát értem! Én is imát mondok majd értetek, hogy boldog lehessen szívetek. Ha rám gondoltok, soha ne sírjatok, hiszen a szívetekben jó helyen vagyok. . . " " Az élet elég rövid, mégsem gondolkodunk rajta, Hogy ki az akit szeretünk, kinek segítsünk a bajban, Ki az ki megérdemli, hogy imádkozzunk érte, És ki az aki akár, egy mosollyal is beérte. De az élet hamar elszáll, az emlékekkel együtt, Az egyik nap még öleljük, másnap már temetjük, Csak foltok maradnak, az érintések és képek, De még homályosan is jól esnek a gyönyörű emlékek. Vajon kik lesznek azok, akik majd emlékeznek rám, Akik könnycseppet ejtenek, a sírkövem szaván, Akik nem felednek majd, mert én olyan ember voltam, Akit szerettek míg éltem, és szeretnek majd holtan. Pedig nem csináltam semmit, egyszerűen éltem, Ugyanúgy mint más, mindig csak reméltem, Reméltem, hogy egyszer emlékem megmarad, Lehet hogy én elmentem, de az élet tovább halad. . " " Az Ő szíve pihen, a miénk pedig vérzik, a fájdalmat csak az élők érzik. Nem az a fájdalom, melytől könnyes lesz a szem, Hanem amelyet szívünkben hordunk egy életen át csendesen. Hisz kinek a gyermekét fedi a sírhalom, csak az tudja milyen az igazi fájdalom. " Még mindig nem találunk szavakat, még mindig a döbbenet az úr, Oly gyorsan hagytál minket itt, oly nagyon váratlanul. . . Anya, Annamária, Antónia, és a gyerekek

  Evelint orvosi műhiba miatt veszítettük el Budapesten a Semmelweis gyermek klinikán!           Kishúgomnak :' ( Oly kedves voltál szívünknek, De egy nap elhívtak a fények. Megmaradt a keserű bánat s a fájdalom, S keserves könnycsepp csordul le arcomon. Az emléked szívünkben él míg élünk,   Az emléked szívünkben él, el nem feledünk.   Tovább élsz, itt legbelül a szívünkben,   S ez elkísér egész életünkben.   De mért ilyen keserves az élet,   Miért kellett pont neked elmenned?   Szívünk gyászol s meghasad a fájdalomtól,   Nem tudunk szabadulni a fájó bánattól.   Nem hiszem el, nem, még most sem, hogy elmentél,   Nem akarom elfogadni a tényt hisz fiatal voltál még alig éltél.   Most már csak könnyes szemmel szótlanul csak állok,   S a régi szép emlékekre gondolok.   Sok öröm kimaradt az életedből s nem lelted,   De nem ártottál soha senkinek, tiszta volt a szíved s lelked.   Nem érdemelted, hogy elmenj,   Épp úgy azt sem, hogy míg élsz szenvedj.   Vigyázzon rád a Jóisten szívből kérem,   Vigyázzon rád, nyugodj békében!     Nagyon hiányzol Evelin :' (  " Nem vársz már minket ragyogó szemekkel.   Nem örülsz már nekünk szerető szíveddel.   De egy könnycsepp a szemünkben Érted él.   Egy gyertya az asztalon Érted ég.   S bennünk él egy arc, egy végtelen szeretet,   Amit tőlünk soha senki el nem vehet.   Telhetnek hónapok, múlhatnak évek.   Szívből szeretünk, s nem felejtünk Téged!  

Mennyi szépet meséltetek míg Mi ölelő karotok közt pihentünk, szavaitok gyémántként ragyogtak, miközben Rátok figyeltünk. A mosoly játszóteret épített az arcunkon magának, s ajkunk puha szélét használta kényelmes hintának. Meséltetek arról, hogy a nap mitől oly fényes, s ha elé áll egy felhő, miért lesz hirtelen mérges. Hisz oly sokan várják, hogy fényt fessen az égre, s megfürödjenek sugarai bársonyos melegébe. Meséltetek a fákról, miért nőnek oly magasra, és hogy varr nekik új ruhát a természet tavaszra. S mennyi kismadarat bújtatnak az árnyékos ágak, s miért zümmögnek vidáman a méhek, ha arra járnak. Meséltetek a pillangóról, kinek fátyol a szárnya, s hogy miről suttoghat, mikor rászáll egy virágra. És ha eljön az este, szirmok közt veti meg az ágyát, varázspálcás tündérek színezik ki az álmát. Meséltetek arról, hogy mi tesz boldoggá egy szívet, s hogy óvni kell a pillanatot, s őrizni a hitet. Mindig azt mondtátok, hogy nincs mitől félni, de azt nem meséltétek soha, hogy fogunk Nélkületek élni!                             

" Ne fájjon nektek, hogy már nem vagyok. Hiszen Napként az égen Nektek ragyogok! Ha szép idő van, s kék az ég. Jusson eszetekbe sok szép emlék. Ha rám gondoltok, soha ne sírjatok. Inkább a szép dolgokon kacagjatok! Ha telihold van, az értetek ragyog. S azt jelenti, hogy boldog vagyok. Ha hullócsillag száll az éjféli égen. Akkor mondjatok egy imát értem! Én is imát mondok majd értetek, hogy boldog lehessen szívetek. Ha rám gondoltok, soha ne sírjatok, hiszen a szívetekben jó helyen vagyok” Egyetlen titka volt jóságos lelkednek: mosoly, hit és tiszta szeretet! Nyugodj békében drága Melinda! :- (

Kovács Péter Született: Budapest, 1941. január 28. Meghalt: Budapest, 2008. január 7. Péter a legfiatalabb bátyám volt. Már több éve, hogy elment. Nagyon fáj! Bízom abban, hogy Neked jobb bátyó! Szüleinkkel és Attikámmal együtt vagy! Szeretlek nagyon: a legkedvesebb (egyetlen) húgod: Éva   Kovács Károly (Carlo, Pufi) Született: Budapest, 1929. 09. 06. Meghalt: Budapest, 1995. 12. 26. Karcsi, a legidősebb bátym volt. A nagy korkülönbség ellenére, jó testvéri viszony volt köztünk. Karácsony ünnepén ment el! Szeretettel gondolok rád, el nem felejtelek:a legkedvesebb (szintén egyetlen) húgod: Éva     Kovács Károlyné, Borsos Edit (Edkó, Punyika) Született: Budapest, 1950. 12. 19. Meghalt: Budapest, 1988. január Karcsi bátyám felesége volt. Vidám, örökké mosolygó, fiatal teremtés. Decemberben töltötte a 37. évét és januárban hírtelen elment. Itthagyta bátyámat egy kamasz fiúval. (Itt drága Attikámmal van. ) Emlékezem rád Edkó Sógornőd: Éva     Kovács Péterné Venczel Erzsébet (Ganina) Született: Budapest, 1944. március 12. Meghalt: Budapest, 2005. április 7. A sógornőm volt. Péter bátyám első felesége. Első és egyetlen barátnőm! A barátságunk 45 évig tartott és halálával ért véget! (Itt drága Attikámat öleli. ) Örökre a szívemben maradsz!       Kovács Évike Született: Budapest, 1966. július 14. Meghalt: Dunavarsány, 1966. november 2. Kicsi keresztlányom, Péter bátyám elsőszülött lánya. Mit írhatnék? Egészséges, nyugodt és gyönyörű baba volt. Egy kicsi angyal. Pár óra alatt csendesen elment, nem tudták az orvosok, hogy miért. Örökké emlékezem Rád: Keresztanyu     Kovács Istvánné, Fekete Edit Született: 1936. november 6. Budapest.   Meghalt: 2012. november 11. Youngstown, OHIO, U. S. A. Kedves, családcentrikus, emberszerető lélek volt, két fiú imádott édesanyja. Embersége a munkájában is megmutatkozott, hosszú éveken át emberekkel foglalkozott, ápolónőként dolgozott. Pista bátyámmal 57 éven át éltek boldog házasságban. Friss házasokként hagyták el Magyarországot, és mentek Amerikába, ahol a semmiből építettek fel egy új életet, szeretettel, hűséggel és jósággal. Mindezekért szerettem és tiszteltem Őt. "Köszönöm, hogy ismerhettelek! " Sógornőd: Évi     Kovács István (Pista) Született:  1930. szeptember 4. Budapest.   Meghalt:  2013. december 25. Youngstown, OHIO, U. S. A. Középső bátyám volt. Fiatalon, feleségével telepedtek le, az amerikai Youngstown városban, Ohioban. Ebben az idegen országban is megbecsült tagja volt a közösségnek. Mindössze 2 munkahelye volt. Első munkahelye egy nagy gumigyár volt, ahonnan rövid időn belül a Genelal Motorshoz került, ahol évtizedekig dolgozott. Feleségével két fiút neveltek fel, kemény munkával és kitartó szorgalommal. Serény és családját szerető munkásember volt! Magyarságukat soha nem feledték el, tartották a kapcsolatot más kint élő magyarokkal és a fiaikat is megtanították a magyar nyelvre. Nyugdíjas éveikben feleségével, Edittel többször is hazalátogattak Magyarországra, hónapokat töltöttek a családdal, végiglátogatták a rokonságot, Budapesten és vidéken is. Nem búcsúzhattam el tőle! Sajnos, már soha, senki nem mondja többé: kishúgom! Editkével , imádott feleségeddel együtt vagy már! Nyugodj békében! (Itthon lesztek majd! )  

Az én Drága Fiam 2009. március, 22. - én, tragikus autobalesetben életét vesztette! ! !     " A gyertya szépen lángol, Nem fújja már a bántó szél. A viasztest elolvad Valahol uj életre kél. A föld már elengedte, Az égen egy csillag ragyog. Szelíden kérik Őt, S Ő játszik egy égi dallamot. Eggyé forrt kéz a húrral, És már egy új ütembe kezd. Lasubb és csöndesen szól, Úgy üzeni : megérkezett. Lelkönkből szól ez a dal, Örökrevelünk maradsz, Őrizzük mosolyodat. Vihar, kiált kegyetlen, Elválaszt zord idők keze. Az ész hazug: ne engedd, Nehogy a reményt elvegye. A föld már elengedte, az égen egy csillag ragyog. Szelíden kérik Őt, S Ő játszik egy égi dallamot. Minden üvöltve lázad, Hol van az erabolt hitünk? A lelked halhatatlan, de a fájdalom elönt. Lelkünkből, szól ez a dal, Örökre velünk maradsz, Őrizzük mosolyodat, Lelkünkből szól ez a dal. . .   " " Ha egy könnycsepp csordul végig az arcunkon,   az ezért van, mert szeretünk és hiányzol nagyon!   Bennünk él egy arc egy végtelen szeretet,   amit tőlünk soha senki el nem vehet!   Téged elflejteni soha nem lehet,   csak muszáj az életet élni nélküled :'(   Nam halljuk  a hangod, nem látjuk az arcod,   hiába szólítunk te már azt nem hallod!   Virágot viszünk egy néma sírra,   de ezzel téged nem hozhatunk vissza!   Tudjuk, hogy nem jössz, de olyan jó várni,   hazudni kell a szívnek, hogy ne tudjon fájni" :' ( :'(

Számunkra Te sohasem leszel halott Örökké élni fogsz mint a csillagok Drága jó szívét, két dolgos kezét Áld meg Atyám. S mi köszönjük, hogy õ lehetett a mi édesanyánk és nagymamám. " Szép arcát gyengéd nap csókolja, Hozzáhajol az erdő lombja. Szél szelíd szava búcsúztatja, Felkészíti az útra, Ahonnan senki soha Nem küld jelet, nem tér vissza. Hiába várom, Tudom, örök a hosszú álom. "