Andor (Ragályi András)
Gyertyaláng érték: 1
Jelenleg nem ég érte gyertya.
Eddig 2944 gyertya égett érte.
Az első gyertya: 2011. 03. 18. Gyújtotta: lányod Tündi.
A legjobb férj , a legjobb apa, a legjobb nagyapa volt a világon. mindig velünk vagy csak te fenn az angyaloknál vigyázol ránk mi pedig lenn vagyunk .
Mikor rád gondolok s lehunyom szemem szeretném hallani hogy ezt mondod nekem: Ne sirj, itt vagyok veled Nem mentem el csak megpihenek Draga Apukamnak: Megpihen a lelkem s vissza jövök hozzád Azt igértem odafentröl figyellek titeket és vigyázok rátok ez igy is van, Tudjátok Ne sirj itt vagyok veled letörlöm könnyeid s megfogom kezed Ha majd mélyen alszol örzöm álmodat Közben elmesélem mostani sorsomat Elmondom neked hogy milyen itt élni béke, boldogság vesz körül s örök szeretet mely sugárzik felém töletek soha soha ne feledjetek! Nagyon hianyzol!!! Örok szeretettel, lanyod: Tündi
Én fognám a kezedet vissza hoználak ha lehet de sajnos ez csak ábránd de az emléked megmarad mindig emlékszek majd rád s az életem után legalább újra veled leszek Tündi lányod küldi ezt most neked. és örökké szeretni fog téged szeretett családod."
Ha rám gondoltok, köztetek leszek, de fáj, ha látom könnyetek! Ha rám gondoltok, mosolyogjatok, mert én már a csillagok közt vagyok!"
Csoda volt,hogy éltél, nem haltál meg, Csak álmodni mentél!!!!"
Tudjuk, hogy nem jöhet, mégis egyre várjuk. Enyhíti hiányát, ha álmainkban látjuk. Az ész megérti, de a szív soha, Hogy egyszer majd mi is elmegyünk,ahol Ő van, oda. Az élet múlik, de akit szeretünk, Arra életünk végéig, könnyes szemmel emlékezünk."
"Tudjuk, hogy nem jöhet, mégis egyre várjuk Enyhiti hiányát, ha álmunkba látjuk Az ész megérti, de a sziv soha Ha egyszer majd mi is elmegyünk ahol Ő van oda Az élet múlik de akit szeretünk végéig könnyes szemmel emlékezünk"
Küzdelmes volt az út, mely most búcsú nélkül hirtelen véget ért, fáradt tested örökre pihenni tért. Végső utadra indultál megnyugodva, gondolatban kisértünk égi otthonodba. Ott fent míg találkozunk, addig is aludd szépen örök álmod."
Elmentél tőlünk, egy csendes hajnalon,
Köszönni , búcsúzni, nem volt alkalom,
Az idő nem gyógyítja a sebeket,
Mert te igazán szerettél bennünket,
Egy célod volt:A családért élni,
Ezt a halál tudta, csak széttépni.
" Ha egy könny csepp,
Gördül végig arcunkon,
Az azért van mert,
Szerettünk, és hiányzol nagyon,
Bennünk él az arcod,
S egy végtelen szeretet,
Amit tőlünk, senki soha el nem vehet"
"NEM FELEJTÜNK, MÍG DOBOG A SZÍVÜNK,
ÚGY ÉREZZÜK, TE MINDIG ITT VAGY VELÜNK. "
Nem vársz már minket, ragyogó szemekkel,
Nem örülsz nekünk, szerető szíveddel,
De egy könnycsepp szemünkben, érted él,
Egy gyertya az asztalon, érted ég,
S benünk él egy arc, egy végtelen szeretet,
Amit tőlünk, soha , senki nem vehet el,
Telhetnek hónapok, múlhatnak évek,
Szívből szeretünk, és nem feledünk téged, "
" Ne búsúljatok, nekem már nem fáj semmi,
Ha elön az este, csillagként tudok nektek üzenni,
Tekintsetek fel az égre, ott fogok ragyogni,
Szívetek egy darabja vagyok,
Amit nem lehet pótolni. "