Csodás álom voltál, és utolérhetetlen valóság lettél!

 

 Suhogó szél, kedves angyalok, súgjátok meg neki, hogy én még itt vagyok. Súgjátok meg neki, hogy édesanyja üzeni, míg az élet tart, örökké szereti. . . . . . "

 

 " Ne sírj, Anya, hisz én még most is Szeretlek!
Téged választottalak, várj rám, s újra megkereslek!
Siettem hozzád, de nekem más út rendeltetett,
Én magam vállaltam, de ott tartott szereteted!
Anya, nagyon szerettelek, s még most is szeretlek!
Bocsáss meg, de utam eddig tartott, nem lehetek veled!
Isten visszahívott, mert nem készültem még fel,
Ez neked nagyon fáj, szíved tele keserűséggel!
De ne sírj, Anya! Ugye érzed, hogy nem hagytalak el,
Szólíts bátran, keress! Szállj hozzám lelkeddel!
Letörlöm könnyed, vigyázok rád, magammal repítelek,
Hogy lásd, én itt boldog vagyok, és mennyire szeretlek!
Ne sírj Anya, ha hiányzom, csak hívj, hunyd le szemed,
Én szállok hozzád, s ontom beléd szeretetemet!
Hogy mindig érezd, míg vissza nem térek,
Ne sírj, Anya! Szeress! Csak erre kérlek! "

" Csendesen alszik, megpihent végleg
angyalok bölcsője ringatja már
nem jöhet vissza, hiába hívjuk
emléke szívünkben otthont talál. "

 

" Ne fájjon nektek, hogy már nem vagyok.  
Hiszen Napként az égen Nektek ragyogok!  
Ha szép idő van, s kék az ég.  
Jusson eszetekbe sok szép emlék.  
Ha rám gondoltok, soha ne sírjatok.
Inkább a szép dolgokon kacagjatok!  
Ha telihold van, az értetek ragyog.  
S azt jelenti, hogy boldog vagyok.  
Ha hullócsillag száll az éjféli égen.  
Akkor mondjatok egy imát értem!
Én is imát mondok majd értetek,  
hogy boldog lehessen szívetek.  
Ha rám gondoltok, soha ne sírjatok,  

hiszen a szívetekben jó helyen vagyok. . . "


" Kinek gyermekét nem fedi sírhalom,
Az nem tudja mi az igazi fájdalom"

" Fehér galamb szállj a fiunk fejfájára
A fájó szívű szülők helyett
Te vigyázz az ő álmára"


" A gyertya szépen lángol,
Nem fújja már a bántó szél.

A viasztest elolvadt,
Valahol új életre kél.
A Föld már elengedte,
Az égen egy csillag ragyog. "